Vers, próza / Séta

Repkő Ágnes
Séta[2020. április]



A szurok-feketére festett
foltot a járdán átlépem,
ám visszanézek.
Tátongó seb, egy keskeny rés
a beton bőrén csodálkozik
a tánclépésen.
Egy előre, kettő hátra.
A lépcső névjegye, egy lábnyom,
körbejárom,
ujjaim a vaskorlátot ölelik.
Megsajnálom
a rácsok mögé szorult kanálist,
jelzőlámpával szemezek,
piramist rakok térkövekből,
átrajzolom a girbegurba
járdaszéleket.
Lyukat vágok a motorzajba,
eltépem a zebra csíkjait,
benézek a vakolat mögé,

de nem vagy itt, nem vagy itt.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Repkő Ágnes


A szerzőtől még

   Ő, én, te
   Cím nélkül


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.