Vers, próza / Sajnálni tanulok

Keszthelyi György
Sajnálni tanulok[2016. június]



Édesanyámnak (3)

Édesanyám, én elengedtelek.
Nem alkudozhattam, mert miféle szadista jogon
tarthattam volna szárnyalásodat
megtöretett testemre-lelkemre varrva?
Hogyan vihettelek volna annyi alvilágba,
ahol a fény hiánya – nekem –
önmagamból is gyakran kivetettnek –
csak a vér és a kínok gyönyörét ígérte?

Édesanyám, fájdalmas sebek nincsenek.
Te sem fájsz, ahogy a többi seb sem fáj.
(koronatanúim a láncra vert korcs ebek)
Nyakörvet viselek – naponta visznek
hol esküvőre, hol vágóhídra.
Láthatsz egy vaskampón nevetve rángani.
Te is nevethetsz, tudod már, mi a gyarló komédia.
A vesztőhely is csak olcsó hipotézis.

Édesanyám, én elengedtelek - mégis
sajnálni tanulok kegyetlenül.

2015. augusztus 14.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Keszthelyi György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.