Vers, próza / Saturdaynightfever (de csak csínján!)

Tatár Sándor
Saturdaynightfever (de csak csínján!)

[Látó, 2010. január]



Szombat volt, mentünk a (hogy másképp?) buliba:
Jocó, a Nóri, én, Mari s a bugyija.
Igen, és hozta a bugyi a tartalmát,
S a melltartó fönnebb két ringó félalmát.
(Bár csak egy darabig szívelem a bugyit:
Egy idő után már fékezi az ügyet.)
Röhögtünk. A Jocó ugratta a Nórit –
„Ilyen pasi száz év-
ben egy, ha adódik!"
„Kiről beszélsz, darling" – kérdez Nóri vissza. –
„Nehogy má’: én nálad?! Nehogy má’ statiszta!"
„Statiszta? Az már rang! Legföljebb kellékes,
Az meg, hogy mit hiszel, kiscsókám, mellékes!"
„Ezt a rizsát ne, mert mindjárt lehidalok!
Te-formát mind a tíz óvszeremre kapok!"
Sajnáltam a Jocót, hamis volt fölénye
(mint ki még nem döntött: úr lesz-e, bölény-e).
Én szemem jártattam, majd kezem a Marin
– úgyse látszott: szeme zöld vagy ultramarin –
Szólni sem is kellett, hangos volt a zene.
Az embernek vibrált minden csontja s szeme
Kéjjel rángatózott szűz, rák, bak, kos, bika;
Vérben nyargalászott Ámornak sok nyila.
Pörögtünk, mint a gép, frankó volt a buli;
Messze a hajnal és… hát… a fonnyadt lufi.
Most minden tagunkban láz és vágy kóricál –
Ezer adrenalin, ez a diszkókirály!
Itt a Mari nekem, s amíg szex van s ital,
Minek túráztatnám magam Extasyval?!
Egész’ elvarázsolt, röptetett a fíling;
Azt is elviseltem: elfogyott a cigink.
– De aztán csak nem ment minden ilyen simán
(Habár tudta Mari, nyalnám őt már fülön)
Ami következett, az nem maradt vidám –
Nem dívott ilyesmi, mikor élt az üköm:
Baljóslatú szempár villant a sarokból
(deus ex machina, mikor idetoppan
[gyanús volt: nem ilyen tán az arab folklór])
Sötétképű alak megkínált legottan
– Lett cigink és benne volt marihuána*;
Nekem sem ízlett és a Mari utálta,
Így azután nem is juthattunk, csupán a
Harmadik slukkig el.
(A bugyit, mondottam, kevéssé szívelem,
S füvet is legföljebb, ha Mari szí velem,
Jobban mondva szína, de hát prüszköl tőle
[hát ő nem is sznobok s parvenük költője!]) –
Kezdett derengeni, hogy mégse király itt.
Tegyem a burádba! Más se hiányzik
(így Mari, az édes), mint hogy szívd e szart!
Mikor van otthon finom szívdesszert!!



* Mikor jött az arab, már akkor sejkettem,


Hogy a cigaretta valamit rejt itten -


Ilyen a drogdíler, nyerész és lelketlen,


De rajtunk nem keres a cudar semmit sem!






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tatár Sándor


A szerzőtől még

   Finnyás privátklapancia


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.