Vers, próza / Shakespeare: Prospero elköszön

Kovács András Ferenc
Shakespeare: Prospero elköszön[2014. június]


Egy fordítás – két változat
„A vihar” epilógusára –


NYOLCASOKBAN

Minden varázsom megkopott,
Saját erőm fogy, ellobog –
Halvány s kevés. Most rajtatok
Áll – itt még fogva tartatok,
Vagy elbocsáttok Nápolyig.
Ne hagyjatok már fájnom itt,
Hisz trónom visszatért – enyém,
S meg sem toroltam vétket én…
Ne tartson puszta szigeten
Igétek – oldja zsinegem
Kötését tapsos ujjatok,
S légáramot ti fújjatok
Vitorláimba! Tetszenem –
Ez volt a cél… De nincs nekem
Több szellemem, varázslatom –
S veszek, ha meg nem váltatom
Imátokkal, mi átitat
Feloldva majd hibáimat.
S mint bűnötökre kegy fakad –
Úgy hagyjatok: legyek szabad.


TÍZESEKBEN

Minden bűbájam légbe szétszakadt,
Erőm kevés, mi még enyém maradt –
Mind gyöngébb lesz. De most ti döntsetek:
Rabságotokban száműzött legyek
Itt, vagy Nápolyba küldtök… S lesz remény,
Hisz hercegségem visszanyertem én,
És megbocsáték bármit bárkinek –
Varázsigétek ily sivár sziget
Mélyén ne kössön! Mind felmentsetek –
Viharzó tapssal víg, kegyes kezek
Vitorláim dagasszák, mint a szél…
Másként nem érem el, mi tiszta cél
Volt nálam: puszta tetszés. Nincs nekem
Művészi bájam, bűvös szellemem –
Csak kételyem, csak bánat s vád zokog,
Ha égre nem tör már fohászotok,
S föloldozást a mennyből nem fakaszt.
Minden hibára, bűnre lesz malaszt,
S ha bűnötökre régvárt kegy fakad –
Ti váltsatok meg, hadd legyek szabad.


A York napsütése zengő tombolás című kötetből, amely a júniusi Könyvhétre jelenik meg a Magvető Kiadónál.

Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kovács András Ferenc


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.