Vers, próza / Stockholm

Ferentz Anna-Kata
Stockholm[2019. október]



Belém akasztja körmeit a szemét.
Éppen kibújt melleimet nem, csak a bimbót
sikerül visszanyomkodni magamba.
A luk sekély, könnyedén kiszopja
helyére a málnácskát. Felpofoz.
Előle ne rejtegessem.

Hajamba rágó és sördoboz-nyitófül
kapaszkodik, ráncos arc a látókérgembe.
Az otthonos szarszagban előretörve megint
érzem keze suhintását a szélben.
Egy üres orvosi kesztyű csap
a tarkómra vérrúzsnyomokat.
Idekint szabad vagyok.

Gyorskötegelőzött csőrű madár.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Ferentz Anna-Kata


A szerzőtől még

   Tej és kavics
   Az egyetlen
   Másik oldal


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.