Vers, próza / Svédmagyar

Wirth Imre
Svédmagyar[2013. május]



ELCSESZTE


Elcseszte apa ezt az estét,
későn jött, és későn feküdt le,
így rám se maradt már ideje,
csak morgolódott összevissza,
hogy a szeretőjét se hívta
fel, pedig mennyire hiányzik.

MOST KÉNE

Most kéne mindent újrakezdeni,
kutyaház, macskajaj és bőrdzseki,
fel is sorolta apa, ez isteni,
hogy miért kéne most elkezdeni.

APA KÖPKÖD

Apa köpköd az udvaron,
minden nap ez az unalom,
köpköd a kanális fölött,
hozzá szépen felöltözött,
a sörösüvegbe hamuz,
és nézi, hogy megy el a busz,
pöckölgeti a csikkeket,
a nőinek se integet,
szerinte mindenki kretén,
csavar egyet az életén.

AZÉRT CSENDESEBB

Azért csendesebb napjaink is vannak,
mikor ülünk a budin, és hallgatjuk,
hogyan koccan a szomszédban a rács a
száz ponton záródó páncélajtónak,
és a szétfeszített rudak közt milyen
kísértetiesen nyekereg szegény
macska felakasztva – halljuk a nyálát
a küszöbre csöppenni, vagy a rubint
vér gördül le a szőrén sisteregve?
Na, őt se fogjuk már megsimogatni.
Görnyedten szívjuk csak vissza a taknyot,
nem mozdulunk el többé istennek se
innen, ezek a jó, csendesebb napok
tartják a lelket még apában is, hogy
azt a rohadék macskát odébb lökve
leimádkozza végre a lakatot.

A SZEKSZ OLYAN

A szeksz olyan lehet, mint részegen a foci,
anya mindig mondja, hogy fiam, te már semmit se tudsz berúgni,
pedig én biztosan tudom, hogy apa be tud rúgni,
és ezt biztos ő sem érti, és ezen töpreng éjjelente,
és én se értem, mi lehet ez az egész.
Tegnap is reggel,
kávéját kevergetve kint a balkonon,
apa gyűrött arccal, borostásan
kérdezte tőlem, mit jelenthet az, hogy álmában
beintegetett a szeksz a törött ablakon.








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Wirth Imre


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.