Vers, próza / Szélben

Tamás Tímea
Szélben


nem volt kedvem
olvasni, sírni, írni,
az írást úgyis csak
kíséri
a szellem
mint a szelet a vonat
hol megelőzi hol lemarad


hagytam hát magam
átadtam tenyéren a vérnek
(a szívek úgyis együtt zenélnek
ha jő az óra)


a szél az újságot elfújta
nem kaptam utána
tudtam úgyis
álmomban újra látom
a leélt s még megmaradt világom
ahol forgószél görget betűrengeteget
s Isten szemezget belőlünk
időtlenül zajló
barna vizek felett






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tamás Tímea


A szerzőtől még

   Kisvonat
   A könnycsepp
   Őszi erdő
   Töredékek (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.