Nézőtér / Színház a terepen

Zsigmond Andrea
Színház a terepen

[Látó, 2008. július]



FŐKÉNT BÁNK BÁN, 2000.



(Mi az, ami – 1.)
A történet szerint erdőben játszódó Csipikének elementáris hatása van igazi fűben. A Csíki Játékszín előadását láttam egyszer egy udvaron. A mesterséges díszletelemek puha anyagból készültek, habszivacs lehetett az alap, vastag, színes textil a rátét. Csipike lakóhelye, egy termetes fatörzs pompásan illett a valódi fák közé. A méteres virág jól mutatott a friss fűben. A természet mint tágas színházi díszlet. Felső határ az ég. Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház hoz open air-előadásokat. Könnyen idomulnak az új helyszínhez – ez a létmódjuk. A legütősebb ebben a kategóriában mégis a beregszászi Sardaffass, a hímboszorkány volt. Vajdasági szerző darabját adták elő zseniális kárpátaljaiak, ideiglenes magyarországi helyszínen, zömmel erdélyi kollégák előtt.Magától értetődik, hogy a lápvidéken játszódó, békakuruttyolással, élő tyúkkal fűszerezett előadás ott zajlik a fák között, a sötétedő udvaron. Elszáll fölöttünk egy repülő, egy szentjánosbogár, megcsíp egy tucat szúnyog: az előadáshoz tartozik.
A helység kalapácsát, a Figuráét a csíkszeredai Mikó várban láttam. A gyergyói színészek hihetetlenül tudtak alkalmazkodni az új térhez. A cselekményben egymástól távol eső helyszínek a várudvar különböző pontjain voltak, a színészek fel-le mászkáltak az erkélyeken: lelógó templomkötélen, fa tartóoszlopon. Fergeteges lett az ide-oda cikázástól az előadás, plusz a friss esti levegő, plusz az épület zömöksége meg patinája, ami talált a karakterekhez meg a nyelvezethez. A legelevenebb Figura-élmény. Ezek az előadások belakják helyettünk – s így szimbolikusan mi is birtokba vesszük – környezetünk tereit. A természetet, amivel játékba bonyolódnak, személyessé teszik. A korábban hűvösen kerülgetett műemlék-épületnek barátságos képe lesz. Otthonszerűvé válik, ami csak látszólag volt miénk.


(Mi az, ami – 2.)
Legyen végre másé a szó. A kritikus ne okoskodjon, és ne érzelegjen itt nekünk. Legyen másról szó. Ne az előadás cselekményét, szereplőinek viszonyát, változásait, díszletét, jelmezeit ecseteljék. Ne a rendezői koncepciót. Ne az előadás és a színházi újságíró édesbús viszonyának szövögetéséhez asszisztáljon az olvasó. Vannak a produkciónak más aspektusai. Vannak a masinériában más emberek. Vannak másfajta szövegek. (Elővigyázatosság kéretik: minden csak az onnan és csak az akkor felől nézve igaz...)



Főként Bánk, főként 2000



Kata, fórumbejegyzés
Elképesztő, hogy az ember nagy nehezen felvergődik a bázisra, beül a rakétasilóba, és arra gondol, baromi kényelmetlen lesz egy kemény padon végigülni az előadást. Aztán elfelejt mindent, mert az előadás olyan, de olyan... Jövök az Éjféltájbanra is, és már azt is tudom, hogy Zsámbék Bicske felőli végénél a „síró-nevető maszkoknál" jobbra Szomor felé, túl a Fejér megye táblán és az újabb sírónevető maszkos tábla után a vastelep feliratnál jobbra fel a hegytetőre.


Sebestyén Rita, dramaturg, napló
Kora tavasszal – talán még márciusban –Mátyás Irén (a Zsámbéki Nyári Színház igazgatónője) elvitt a romokhoz. Laci, Jocó, Karcsi, Barabás Zsolt (a szentgyörgyi színház fényképésze) és én télikabátban, szélben cirkáltunk a falak körül, kerestük a megfelelő szöget, rálátást stb. Keveset beszéltünk. Mégis, félórán belül egyetértettünk a leendő játék- és nézőtér beosztásában, arányában. Óvatosan kerülgettük leendő játszótársunkat. Laci nagy ritkán odaszólt egyikünknek-másikunknak az őrá vonatkozó ötlettel, kérdéssel. Mi pedig „emésztettük" a dolgot. Bárcsak már kezdődnének a próbák.


www.port.hu
A Zsámbéki Nyári Színház az 1983 óta működő Zsámbéki Szombatok Kulturális Fesztivál keretében jött létre. A Budapesttől 28 km-re lévő, mindössze 4000 lakosú kis település hangulatát műemlékei teszik egyedivé. Közöttük az egyik legjelentősebb magyarországi kora középkori emlék, a XIII. század elején épült templom romjai, melyet éppen az tesz Európa-szerte ismertté, hogy a múlt század végén először itt végeztek műemlékvédelmi munkákat úgy, hogy nem újraépítették, hanem romként konzerválták azt.
Így a környezetében működő szabadtéri színház abban tér el más helyektől, hogy a romok közötti terekben és nem állandó épített színpadon zajlanak az előadások. A színház programjában magyarországi és határokon túli magyar színházak előadásainak adaptációit láthatják a nézők nyaranta, melyek az előző kőszínházi évad érdekes előadásai voltak, és amelyek témájuk vagy szemléletük kapcsán ebbe a környezetbe illeszkedhetnek. 1995 óta saját önálló színházi bemutatók is létrejönnek a zsámbéki színházban.



A színház minden év június 3. hetétől augusztus 3. hetéig működik, hetenként más-más előadásokat játszva.



A színházi programhoz minden szombaton más események is kapcsolódnak. A képzőművészeti, népművészeti, iparművészeti kiállítások mellett délutánonként gyerekelőadások vannak a művelődési házban, este 19 órától pedig egyházzenei hangversenysorozat zajlik a barokk plébániatemplomban a gregorián zene és a késő reneszánsz–kora barokk korszak alkotásaiból válogatott programmal. Amatőr színházak fesztiválja és különböző előadó művészeti táborok és workshopok is kapcsolódnak a programhoz.


Sebestyén Rita, dramaturg, napló
Már megint az agyonzsúfolt Kisvárda. Utolsó simítások a szövegen, az előadások között, a művelődési ház apró video-termében. Közben megérkezik Horváth Karcsi, a zeneszerző. Bocsárdi a büfésorban elkapja, és lázasan magyarázza az előadás „fő vonalait". Karcsi bosszankodik, nem tud jegyzetelni.
Laci a szereposztáson morfondírozik. Sok változtatást már nem bír meg. A szöveget a művelődési ház titkárnőjének jóindulatából sikerül helyben gépbe írnom. Túl nagy kilengések már nem engedhetők meg. Jószerivel az előre elgondolt színészek, munkatársak személyére találtatott ki az előadás: nem mindegy, hogy ki honnan érkezik (sokan lesznek Erdélyből és a Vajdaságból, Bukarestből, Budapestről, magyarországi vidéki színházakból), és hogyan gondolkozik. Azok esetében, akiket személyesen ismerünk, nem nehéz megjósolni, hogy körülbelül hogyan fognak gondolkodni és részt venni az előadásban; az általunk csak színpadról ismert színészek esetében Laci ismerkedni igyekszik, több körös megbeszéléseken tapogatózik. Hogyan látjuk a hagyományokat, a történelmünket, a döntéseinket – fontos lenne ezekben a kérdésekben megismernünk egymás véleményét.
Közben nézzük a várdai fesztivál előadásait. Ezek alapján Laci villámgyorsan lecsap a leendő csapat vajdasági „szárnyára": Szorcsik Krisztára Izidóra, Kovács Frigyesre Simon bán szerepében. Az előadásban négy békétlen lesz, velük szemben pedig a király nevében kegyetlen profizmussal tisztogató négy pengeéles fiatal srác – ezek egyike a szintén vajdasági Káló Béla. Hármójuk játékát még mi is – akik a román színház csodálatán nőttünk fel – hihetetlen energiákkal telítettnek látjuk. Ha összefognak a bukarestiekkel, letépik a falakat. No igen, a bukarestiek. Maia Morgenstern, a leendő Gertrudis, akinek még a nevét is félve ejtjük ki, hátha mégsem igaz, hogy tényleg eljön; Butuc Zoli, aki Ottó lesz, és akinek – magyar származású lévén – kevésbé faragtuk csontra a szövegét, mint a Maiáét; Claudiu Bleonþ, azaz Biberach, aki sok nyelven, sok nyelvvel fog zsonglőrködni. Kóstolgatjuk a magyar szövegrészeket, mondatokat, szófordulatokat. Mennyire ki- és elmondhatók egy más anyanyelvű számára? Szerintem
mi ezt képtelenek vagyunk megállapítani. Fort Kriszta (beszédtechnika-tanár, a zsámbéki nyár örökös munkatársa) leutazik Kisvárdára, hogy hangszalagra mondja Gertrudis szövegét. Kicsit megnyugtat, hogy nem találja túl kacifántosnak. Az évek folyamán már egészen pontosan kitapasztalta, mivel birkóznak meg nehezen a román színészek. Kriszta a próbafolyamaton is ott lesz. Biztonságérzetet ad a jelenléte. Szóval most kisvárdai „alapozó": szöveg, zene, tér és beszélgetés, beszélgetés…
Azután: amíg a mi különítményünk – bizony nehézkes és kínzó helyzet, hogy nem tudunk rögtön átszólni egymásnak nyolcszáz kilométernyi távolságra (Laci Sepsiszentgyörgyön van most) – Budapesten morfondírozik, addig Laci Jocóval, Dobre-Kóthay Jutkával (ő a jelmeztervező) és a bukarestiekkel:MaiaMorgensternnel és Butuc Zolival tanácskozik telefonon, faxon, találkozókon. Aztán telefonál Pestre, és oda-vissza közvetítjük legújabb terveinket, ötleteinket.Már külön jegyzeteket vezetek a telefonbeszélgetéseknek, mert a jó öreg széljegyzetek kevésnek bizonyulnak egy ilyen intenzív és hellyel-közzel távolsági munkára.


sarkady, fórumbejegyzés
Lassan levehetnék a 2004-es programot.
Játszik-e idén (2007) a Szombatok színház? Az a rakétabázis alkalmatlan színházi előadásra. Zsámbék falu honlapja semmit sem közöl a nyári játékokról. Vajh, miért?
Hisz’ ebből él a falu...


Zs. É. B., statiszta
Elsőéves egyetemista voltam. Bocsárdi statisztákat keresett. Az osztályból hármunkat választott ki, Gizkót, Krisztát és engem. Más színiosztályokból is toborzott embereket, és nemcsak tőlünk, Vásárhelyről, hanem Kolozsvárról is.
Minket, statisztákat öt hétre rendeltek oda Zsámbékra. Itthon is négy-öt hét alatt készül el egy előadás, úgyhogy kábé ugyanaz.
A körülmények nem rosszabbak, mint egy évadon belüli produkció elkészítésekor, sőt, szerintem sokkal több pénz van egy nyári produkcióban, legalábbis most hogy kezdem átlátni itthon a helyzetet. Annyi volt, hogy fenn kellett tartanod magad; a szállás adott volt, de a kaját saját zsebből álltuk.
Reggeltől estig, non stop az alkotógárdával voltál, ez jó volt, mert sokkal jobban tudtál koncentrálni a munkára, nem volt más gondod, programod.Mondjuk, nehéz oldala is volt az együttlétnek... de azokra már nem is emlékszem...
A dolognak abban állt még a nehézsége, hogy próba vagy edzés közben jól meg lehetett fagyni, vagy ha nagyon sütött a nap, akkor is kellett próbálni a várnál, nem volt mese. Mondjuk, otthon is sokszor megfagyunk a színházban, most sem fűtöttek be egészen addig, amíg meg nem volt az első bemutató, hiába, hogy már hetekkel azelőtt ott próbáltunk az épületben. Előadáskor meg az a fura, hogy abszolút nem hallod a saját hangod, pedig kiabálnod is kell, túl kell kiabálnod a forgalmat, mindenféle külső zajokat, a szelet stb. A nézőket különben pont úgy nem látod, ahogy egy kőszínházban sem. Négy vagy hat előadásunk volt. Ez így készült, hogy csak ennyi lesz. Megvolt a helyszín, a vár, arra készült az előadás, máshová nem lehet elvinni. Persze, sajnálod, hogy nincs több belőle, de így is, úgy is megéri. Egy ilyen nyári produkciónak az a lényege, hogy dolgozol, teljesen más rendezővel, más emberekkel, mint otthon. És elég jó pénzt is kapsz.


Bóta Gábor, Magyar Hírlap
Különös sikertörténet a Mátyás Iréné. A nyolcvanas évek elején rogyadozó művelődési házban kezdte Zsámbékon a munkát. Kitalálta, hogy minden szombaton legyen egész napos program, legyenek gyerekelőadások, kiállítások, délutánonként koncertek, este színházi produkciók. Ügyeskedett, hogy mindehhez előteremtse a pénzt. Amikor például a nyíregyházi színház kezdett igen jó lenni, akkor Szabolcs megyének fontos volt, hogy Pest környékén is bemutatkozzon a teátrum. Így finanszírozták a színház zsámbéki vendégjátékait. Sikerült pénzt szerezni a határon túli magyar produkciók és más vidéki előadások bemutatásához. De kiderült, hogy egy kis művelődési ház meglehetősen szűkös körben pályázhat, így Mátyás Irén létrehozta Zsámbékon a Tourinform Irodát is, és ettől kezdve idegenforgalmi pénzekre is pályázhatott az intézmény nevében. Zsámbékon jelentős fizetővendég-szolgálat is kialakult, a falu lakosainak tekintélyes része szobát ad ki a fellépő művészeknek, akik között már jó néhány visszatérő vendégük van. És természetesen a Tourinform nyeresége felhasználható a művelődési ház, a színház céljaira. A Tájház pedig úgy került az intézményhez, hogy egy összeomlóban lévő, gyönyörű XVIII. századi sváb házat helyreállítottak. Így a zsámbéki művelődési komplexum sajátos műhellyé vált, ami már hivatásos színházként is működik, önálló produkciókat hoz létre, fesztiválokat szervez. Sokak véleménye szerint nyaranta a legizgalmasabb nyári kulturális kínálatot nyújtja minőségben és menynyiségben egyaránt.Mindez nem zsámbéki támogatásból történik, zsámbéki pénzek csak a helyi művelődési ház működtetését segítik. Ennek ellenére a zsámbéki támogatást, mely például a villany- és a gázszámlát fedezné, az év elejétől 25 százalékkal csökkentették, így pillanatnyilag az intézmény nem tudja kifizetni a villany- és gázszámláit. Ez nem azt jelenti, hogy nincs a bankszámláján pénz; hiszen Magyarországon ezen a területen először a Zsámbéki Nyári Színháznak sikerült komoly összegű uniós támogatást elnyernie, a Pulcinella közlegény című produkció bemutatásához, melyben magyar színészeken kívül olaszok és románok is szerepeltek. A támogatásért cserébe a produkciót idén Olaszországban és Romániában is játszani kell. Ennek költségei megvannak a bankszámlán, de ebből nem fizethető a villany és a gáz. Így az intézmény jelenleg is meglehetősen nehéz helyzetben van, ha pedig esetleg nem Mátyás Irén áll majd az élén, és négy részre „tagozódik", akkor kétséges, hogy meg tudja-e őrizni eddigi színvonalát, népszerűségét.


Molnár Ferenc, fórumbejegyzés
Kézhez vettük a programot, néhány esetben át is megyünk, ha az időjárás engedi.
Viszont meglepődtünk, amikor hozzájutottunk az önkormányzat által kiadott másik programhoz. Ez elkülönülés részükről? Vagy azért mégis a két kiadvány (és rendezvénysorozat!!) között van valami szerves kapcsolat?
Szomorúak lennénk, ha rosszul értelmezett politkai indíttatásból valakiknek érdekük lenne azt a nagy hagyományokkal rendelkező eseménysorozatot kettévágni. Nem kérek választ, Irénkével majd személyesen, ha átmegyünk.
Sok sikert: Molnárék Mányról.


Zs. É. B., statiszta
Olyan színészekkel találkoztam nap mint nap, mint Kulka János, ő volt Bánk bán, vagy Maia Morgenstern, Bogdán Zsolt… Velük együtt dolgozni egy elsőéves színis hallgatónak persze hogy nagy élmény. Látni, hogy Kulka milyen egyszerűen, eszköztelenül dolgozik, hogy Bogdán minden próbán új figurát hoz, hogy Senkálszky Bandi bácsi milyen pedáns, milyen eleganciával viszonyul a többiekhez és a munkához … Egyenrangúnak tekintettek minket. Kialakult egy nagyon vagány viszony, ami szerintem nem akármi. Erre büszke lehetett az ember, mert nem biztos, hogy még valamikor lesz ilyen. Bogdánnal ésMaiával minden este együtt kocsmáztunk.Meg tényleg, megismerkedtem Dobre-Kóthay Judittal, azóta is mikor találkozunk, mindig jól tudunk dumálni. Bocsárdival úgyszintén…Maiával is találkoztam később, igaz, ő már keresgélt az emlékezetében… persze ez érthető, hiszen rengeteg helyen megfordul, de a nevem csak bekattant neki is. Bogdán, emlékszem, A helység kalapácsát tanulta közben, s megkért, hogy végszavazzak neki…vagy ha egyedül edzettem bent a várban, ő távolról nézett, s megdicsért, tanácsokat adott. De azóta ismerem Fullajtár Andreát, Szorcsik Krisztát, akik, ha talákozunk, tudják, hogy „Zsámbék, Zsiga"… Egyszer Bocsárdi éjszaka fényezett, mi meg jöttünk hazafelé a kocsmából. Láttuk, hogy egyedül van, és megkérdeztük, nincs-e szüksége segítségre. Azt mondta, hogy hát, ha beállnánk, akkor könnyebb dolga lenne... Pár órát ott dolgoztunk. Jó hideg volt. Egy idő után felmentem a házba, ahol laktunk, főztem teát, vittem nekik... vagány volt a hangulat, a sznobizmus ki volt zárva.


www.litera.hu
A zsámbéki önkormányzat kulturális bizottsága ... határozatot hozott arról, hogy a Zsámbéki Nyári Színház igazgatónője, Mátyás Irén fegyelmi felelősségének tekintendő, ha újabb ’nemzetellenes’ előadások bemutatására ad lehetőséget (lásd: a tavalyi Krétakör-produkciót, a Hazámhazámot), illetve teret enged olyan színdaraboknak, amelyben a szereplők ’csúnyán beszélnek’. Filó Vera szakmai szempontból meglehetős sikert elért darabja, a Szobalánynak Londonban bemutatása után a helyi lapban Domonkos Kázmér alpolgármester a falu lakossága nevében kérte ki és nevezte minősíthetetlennek, ami az előadáson zajlott.


Sebestyén Rita, dramaturg, napló
Zsámbék, július 4. Délelőtt a művelődési házban nyüzsgünk Irénke irodájában. Szállingóznak a színészek: Butuc Zoli, Kovács Frici, Szorcsik Kriszta, Béci (vagyis Káló Béla) és a számunkra még csak távolról ismert magyarországiak: Kulka János, Fullajtár Andrea és a többiek. Laci szervezkedik, hogy a Kolozsvárról ma este érkező Senkálszky Endréért bemenjenek kocsival Budapestre. Amint kifordulok az irodából, szemközt állok magával Senkálszky Bandi bácsival. Az első olvasópróbán még mindenki csak emészti a hallottakat, nem derül ki, hogy valójában egyetértenek-e a szöveggel és az elgondolással, vagy nem. A lámpalázam elnapolódik. Laci viszont legyűri a magáét, és a sepsiszentgyörgyi próbákhoz hasonlatos meghittség kezd kialakulni – kb. harminc, részben egymást nem ismerő ember körében.


banyaszbeka, fórumbejegyzés
Zsámbéki Nyári Színház nincs többé, van helyette Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis. Az önkormányzat kiszállt, az előadások nagy része a rakétabázison.


Koltai Tamás, Magyar Hírlap
Zsámbék hosszú évek óta a legjobb színház a nagy magyar nyári sivatagban.
Mondhatnám egyszerűen: színház. Szemben a kolbászsütő szélesvásznú hacacárékkal és az előszezoni haknikkal. Zsámbékra büszkék lehetnek a zsámbékiak, és tudom, hogy azok is, szeretik a színházukat. Akár a kaposváriak, akik tudják, hogy ők ringatták a legújabb kori magyar színház bölcsőjét. De ne legyünk egyoldalúak! Meg lehet kérdezni: miért ne csinálhatna más másféle színházat Zsámbékon? Körvonalazódik is, milyet. Melocco Miklós, egyike a derék, becsületes férfiaknak, akiket a polgármester delegált az elfogulatlan zsűribe, nyíltan kijelentette, hogy hírneves, nagy színészeket kell meghívni játszani, például Tolnay Klárit. Úgy is van. Meg Törzs Jenőt, Csortos Gyulát, Somlay Artúrt, Bajor Gizit, Timár Józsefet, Dayka Margitot, KissManyit, Pécsi Sándort, Gobbi Hildát, Latinovits Zoltánt, Ruttkai Évát. Istenem, micsoda előadás lesz! És még a gázsit is meg lehet spórolni.


Sebestyén Rita, dramaturg, napló
Kicsi a művelődési ház előadóterme, ahol próbálunk – a díszletelemeket esetlen megoldásokkal igyekszünk pótolni –, és nem utolsósorban zárt. Röviden: teljesen más jellegű, mint ahol majd játszani kell. A helyzetek, viszonyok kibontása befőttesüvegben. …
A romoknál: minden széthull. Pánik. Hatalmas a tér, többszörösen tagolt: a romfalak fentebbi szintje; a lépcső, ami lefut a gyepre – az alsó szintre –, újabb két részre osztja a játékteret; ráadásul két lejárat afféle katakombákba. És ez csak a praktikus része az akadályoknak, ugyanis ezek a XIII. századbeli romok olyan őserővel bírnak, hogy majdnem elképzelhetetlen emberi erővel „lejátszani" őket. Egyelőre vagy elvesznek a háttérben a szereplők, vagy kétségbeesésükben megpróbálják harsánysággal felülmúlni azt. A kis, finom játékok bizony kicsúsztak a kezünk közül.Minden egyes momentummal meg kell küzdeni, félmondatonként, gesztusonként megállni, és kitalálni a módját, hogy érvényes legyen ebben a konstellációban. Az első roham azt eredményezi, hogy minden egyes jelenetben a teljes teret szeretnénk nagy bőszen elfoglalni, mintegy válaszként kezdeti agresszivitására. Aztán rájövünk, hogy ez tulajdonképpen egy szimultánszínpad, és egy-egy töredéke kiváló önálló életet élő egység.


Zs. É. B., statiszta
A színpadi mozgás tervezője Liviu Pancu volt. Pantomimszerű mozgásokat végeztünk, commedia dell’arte stílusban. Maszkos emberek voltunk, s maszkban nyilván jellegzetesen kell mozogni. Minket Bocsárdi nem nagyon rendezett, inkább Liviu, aztán Bocsárdi megnézte, hol tartunk, s átrendezte az egészet. Munka volt végig, semmi szabadidő, reggel 10-től edzés: bemelegítő, erőgyakorlatok, izmok fejlesztése, hiszen három méter magas falakon játszottunk, kellett oda a stabilitás. Tigrisugrásokat csináltunk a várfalon, az egyik szintről a másik szintre, ahhoz kell erő, kell biztonság. Ahhoz, hogy ilyen mutatványokat végezz, nagyon kell ismerned a saját testedet. Ott van nemtudomhány ember, égő fáklyák, s az ugrást meg kell csinálnod. Persze, voltak balesetek is, volt olyan, hogy a srácoknak, amikor leugrottak a három méter magas falról, a tökük visszaugrott. Nekem is volt egy elég durva balesetem. Gyakorlatoztunk, az volt a feladat, hogy a csapat egy asztal köré guggol, és az asztalon lévő ember őket vagy fel kell húzza maga mellé, vagy el kell lökje őket. Mindezt azért, hogy egymás erejét és koncentrációját fejlesszük. De mivel a román nyelvtudásom nem valami jó, nem értettem a feladatot, erre a vezető meg akarta mutatni… és én ráléptem valakinek a kezére, reflexből megugrottam magam, egy szaltóval a többiek feje fölött repültem, majd puff, a fejemre érkeztem. Akkor folytattam a próbát, de később le kellett állnom, mert szédültem, nem láttam, elég rosszul voltam. Aztán pár napig nem is tudtam járni a próbákra, rám parancsoltak, hogy maradjak a házban. Az volt a gond, hogy nem volt egészségügyi biztosításom, ezért nem vihettek orvoshoz. De aztán Seress Zoli, aki II. Endrét játszotta, a királyt, egyszer csak megfogott, betett a kocsiba, és elvitt egy ismerős állatorvoshoz. Az megnézett, nagyon rendes volt, adott is valamit. Ő mondta, hogy pihennem kell, mert agyrázkódásom van.


Judit, fórumbejegyzés
Zsámbékra a Széna térről indulnak a buszok. Pátyon vagy Perbálon át 30–40 percenként van járat. Zsámbék főterénél kell leszállni. Onnan 100 méter a művelődési ház. Előadáskezdés előtt félórával lehet onnan mikrobuszokkal feljutni a bázisra. Az előadások után közvetlenül a bázisról indul vissza a Volán járat a Széna térre.



A Színikritikusok Díja, 2002/2003
Különdíj: Mátyás Irénnek a Zsámbéki Nyári Színházért


Bóta Gábor, Magyar Hírlap
Különös döntést hozott Zsámbék nagyközség önkormányzatának képviselőtestülete: a költségek csökkentésére hivatkozva arról döntöttek, hogy szétválasztják az eddig közös kulturális intézményként jól működő, sőt országos hírnevet szerzett Zsámbéki Szombatok Nyári Színházat és Művelődési Házat, a Tourinform Irodát, valamint a Tájházat. Az elképzelés szerint 2004. január 1-jétől a nyári színház kht. formájában működik tovább, a művelődési ház hagyományos feladatait látja el, megszüntetve önálló gazdálkodási tevékenységét. A Tourinform Irodát a polgármesteri hivatal működteti tovább, a tájházat pedig a német nemzetiségi önkormányzat. Józan paraszti ésszel nehéz elképzelni, hogy ha négy részre szabdalnak egy intézményt, akkor annak üzemeltetése olcsóbb lesz, mint ha a különböző részlegek egymást kiegészítve, szerves egységben működnek. Felvetődhet a gyanú, hogy másról szól a történet. Bizonyos, a jobboldalhoz köthető politikai erők már régóta megpróbálták eltávolítani a közművelődési és színházi szakmában komoly elismerést szerzett – legutóbb a színházkritikusok különdíját is kiérdemlő – Mátyás Irént az intézmény éléről. Korábban a meglehetősen hosszúra nyúlt pályázati procedúra után kapta csak meg Mátyás Irén 2006. március végéig újra az igazgatói megbízatást. Az üggyel tele volt a sajtó, mert egyedülálló módon a négyezer fős Zsámbékon hatszáz aláírást gyűjtöttek Mátyás Irén mellett, és a választópolgárok alig fértek be a testületi ülésre, kifejezve szolidaritásukat az igazgatónővel. Több pályázati forduló volt 2000 és 2001 között, mert formai okokra hivatkozva újra kiírták a pályázatot, de a helyi lakosok és színházi, illetve közművelődési szakma második alkalommal is teljes mellszélességgel kiállt Mátyás Irén mellett, akinek a programját végül elfogadták. Most viszont többek fejében megfordult, hogy azért annyira fontos az intézmény felszabdalása, azért lényeges kht.-vá alakítani a nyári színházat, mert ekkor már nem kötelező a pályázat. A tulajdonossá váló önkormányzat szabadon dönthet az igazgató személyéről, így Mátyás Irén bármikor elmozdítható.


Koltai Tamás, ÉS
Nem tudok kritikát írni a zsámbéki Bánk bán utolsó előadásáról, mert csak a felét láttam, a szünet utáni részt elmosta a vihar. A torzó végső húsz perce felséges volt. Körös-körül vészjóslóan sötétlett az ég, villámok cikáztak a négy égtáj felé, Bánk kétségbeesett kiáltását a menny sokszoros hangerővel dörögte vissza. Kulka versenyre kelt a természettel, mögötte fenyegető fényben magasodott a romtemplom, ő maga elveszetten kóválygott a füves lapályon, törpe lény a leszakadni készülő irdatlan boltozat alatt. Még nem mondhatta el, hogy a tető mindjárt rászakad, de már nem volt a teremtésben vesztes, csak ő: homo moralis az ellenséges, nagy magyar ugaron.
Ez a húsz perc egyszeri volt és megismételhetetlen. A legdrámaibb Bánk bán, amit valaha láttam. Bocsárdi László rendezésébe belesegített az úristen. Csak egy kicsit túlrendezte, mondta Kulka János az esőben és a nagyúr jelmezében. Ezt is, mint annyi mást. De azért megérte. Ritkán adódik ilyen díszlet és ilyen színpadi effekt ehhez a kilátástalanul komor, eljátszhatatlan magyar szomorújátékhoz, amelyben a történelmi kiúttalanság tragikuma vetekszik az abszurd drámák komikus képtelenségével.


Zs. É. B., statiszta
Olyan is volt, hogy előadás közben eleredt az eső, és sárban birkóztunk. Félidőben Bocsárdi leállította az előadást, a közönség viszont nem akart elmenni. Mondták, hogy megvárják, míg eláll az eső, s kértek, hogy folytassuk az előadást. Mert ugye Bocsárdi előadására nem a falubeliek jöttek el, hanem Budapestről mindenféle szakmai ember, s azok azt mondták, ha már felutaztak ide, megvárják az eső végét, meg akarják nézni az előadást. Volt egy óra is, vagy másfél, amíg tudtuk folytatni.
Még egy érdekesség: épp akkor volt a huszadik születésnapom. Igazából úgy volt, hogy előző este, hatodikán kezdődött az előadás, de az eső miatt éjfél után ért véget. Arra nagyon emlékszem. Álltam fenn a várfalon tapsrendkor, s arra gondoltam: milyen fenségesen kezdődik a 20. születésnapom, hogy engem tapsolnak, egy Bocsárdi-előadásban…








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Zsigmond Andrea


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.