Vers, próza / Szóma

G. István László
Szóma[2020. november]


Ha botcsinálta kedved engedné, hogy
hozzanak egy pohár italt, és az egyik
hozná a citromot, sárga napfényt csorgatva
a fehér üveg szikrázó falára, a másik
a vizet, hogy kenyérízű ima terjedne szét
a szádban, hoznának mentafűt, bazsalikomot,
illatöblöket, melyekben úsznod sem kell,
hogy tempózhass, ahogy szélben tempózik
jótékony kivárás, zajszünet, az emlékszigetek
alatt kiütköző zátonyok körüli lengedezés, ha mind
hoznának valamit, ami úgy csak a tied, hogy
édessége, savanyúsága betölthet éveket, azok
a kortyok nem kortyok lennének, az a nyelő-
csöveden végigáramló vízesés úgy döngölne
le, hogy felemel, nem lenne felekezet,
nem lenne szentáldozás, csak átáramlás
a folyékony szóba, nem lenne
gyülekezet, halotti vagy áldozati lepel:
úgy lennél együtt és egyedül, ahogy senkivel.












Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

G. István László


A szerzőtől még

   Verőfény


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.