Fórum / Szövegkísérlet Székely János Pálinkás című elbeszélése kapcsán

Szabó Róbert Csaba
Szövegkísérlet Székely János Pálinkás című elbeszélése kapcsán

[Látó, 2009. június]



1. Vásárhelyi sztalker


A sztalker csavarokat dobál előre.
Én ebbe kapaszkodom bele, a sztalker csavarjaiba.
Egy kísérletet szeretnék elvégezni.
A nyugati hadtest egyik novellájának, a Pálinkás címűnek kiválasztok néhány sűrített, tömör, meghatározó, de legfőképpen a saját helyéhez képest előrébb mutató mondatát.
Ezeknek a mondatoknak pusztán a kiemelés révén, a sztalker csavarjainak ívét követve kell a szöveg testébe csapódniuk.
Könnyű lehet nekik, hiszen onnan is vétettek.
Csakúgy, mint a sztalker csavarjai.
Mert a mondatok akár másként is összeállhatnak szöveggé.
Székely János mondatai ugyanis néhol előrefutva mondanak el valamit, ami aztán a köztes szövegmezőn be is igazolódik. Ahogy gázolunk a szövegmezőben, hát rögtön kiegészítődnek. Kifejtődnek. Míg egy újabb dobás nem következik.
Az efféle szövegszerkesztésben föllelhető valamiféle helyi fátumkeresés. Több helyi, lokális, apró beteljesülés felé ármalik a szöveg. Ami egyenesen azt sejteti, hogy a NAGYOBB sorsszerűség, a rejtett viszonyok alkotta valóság felé haladunk. Ami meg arra figyelmeztet, hogy minden, a sors, de a végzet felé vezető pálya is előre készen áll. Hogy a megoldás készen van, és hogy hozzá a megértés vihet el. A megértés tétje a titok felfedezése.
Pálinkás, a ló viselkedése kész rejtély. Logikátlanul viselkedik. De hiszen egy ló, logikusan? Világos, hogy nem pusztán a lóról van szó immár. Hanem magatartás-formáról. Pálinkás alakja többszörösen jelképesített.
De ne olvassuk rögtön jelképként.
Még ne, akkor sem, ha ezeket mondjuk: Nem hajlandó terhet cipelni ez a ló, nem hajlandó eltűrni, hogy ráüljenek. Nem hajlandó elviselni azt az állapotot, amiben van.
A maga módján fejezi ki ezt az ellenállását. Azonban ez kevés, és különben is, a világ számára teljesen mindegy. A titok csupán halálakor tudódik ki. A halála szükséges a megértéshez, és még valami máshoz. Ugyanis a ló halálakor érik be a jelkép, ekkor kezd el többet jelenteni, innentől nem lehet pusztán a ló viselkedésére hagyatkozni. Másképp kell olvasni, és átértékelődik mindaz, amit addig olvastunk.
Az előrefutó mondatoknak itt nő meg hát a szerepe. A fokozatosan kibomló, egyre terebélyesedő, egyre többet jelentő mondatok, bekezdések, szöveghalmazok végül létrehozzák a jelképes beszédet. Mint mikor egyik hang fokozatosan elnyomja a másikat, vagy átveszi a helyét.
Mintha egyik rádiót hangosítanánk, a másikat pedig halkítanánk.
Ugyanabban az időben.
Néhány értelmezés Pálinkás viselkedésmódjában a háborúban idegenül mozgó, helyét nem találó ember zavarodottságát véli kifejeződni. Hogy valami olyat kényszerít rá a háború az emberre, ami nem is jellemző rá. A nyugati hadtest 1979-ben jelent meg. Sejthető, hogy Székely János, ekkor már sok évvel a háború után, kényszernek érzi az akkori helyzetet. Úgy tűnik, a háborús évek, a katonás évek mesélése csak ürügy, hogy az eltévelyedésről szólni tudjon. Egy évvel később pedig bemutatják Tarkovszkij filmjét.



2. Előrevetett mondatok


A lovarda földjét vastag fűrészpor fedte.
De ami sokáig szívja a mocskot, idővel maga is mocsokká válik.
A lovak felsorakozva várták az évfolyamot.
Dühös zablarángatással utasították rendre fegyelmezetlen ápoltjaikat.
Jó lovak voltak; Nóniusz ivadékai. Szépek voltak.
A természet fütyül az esztétikára.
Könnyen lehet, hogy a zászlóalj egész állományában ő volt a leggyorsabb, legnemesebb.
Pálinkás – így hívták a nyomorultat.
[A lovast, amint meglátta] Néma borzalom fogta el rögtön.
Arra kellett gondolnia, hogy talán nem is egészen véletlenül jutott neki ez a ló.
A kettő együtt egy apokaliptikus lovat adott ki.
Nincs mit szépíteni: szeretetet koldult a lótól.
Akivel sokáig úgy viselkedünk, mintha szeretnők, azt idővel csakugyan szeretni kezdjük: a forma, minél üresebb, annál inkább szereti tartalommal kitölteni magamagát.
Inkább felbukott, csak hogy vele együtt elbukjon lovasa is.
Csak most, amikor másvalakit látott viaskodni vele, csakis most mérhette fel igazán, micsoda átoktól szabadult meg!
Másnak kell bosszút állnia gyalázatáért, ő maga gyönge volt erre.
[Pálinkás] Váratlanul a szakadékba zuhant.
Nem mozdult többé.
Pálinkástól olyasmit követeltek, ami fájt neki, ami ellentmondott mivoltának, amivel sehogy sem érthetett egyet.
Teljes életében arra kényszerítették, amire sosem volt igazán képes.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Szabó Róbert Csaba


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.