Vers, próza / Szürke ősz

Jánosházy György
Szürke ősz

[2010. június]



Szürke a reggel, bús, rideg.
Komoran néz az ég le ránk.
Elkelne egy kis rőzseláng:
megvesz a bánat és hideg.


A világ szürke, idegen.
Az utca néma, elhagyott.
Az élet dermedt, megfagyott.
Gond ül didergő szíveken.


A régi őszök édes, érett
szépsége, öröme mivé lett?
Halott a napfény és virág.


Az ősz derűs románca hajdan,
idill a langyos, lágy avarban,
csak álom, mint az ifjuság.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Boeing 747
   Szürrealista alkonyat
   Csupa zene
   Csupán a szél...
   Suttogások


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.