/ Szürrealista alkonyat

Jánosházy György
Szürrealista alkonyat

[2010. június]




Mint vérbe fojtva haldokló menyasszony,
olyan ez a fájdalmas alkonyat.
Még búcsúcsókja éri ajkamat.
Langyos vér páráll lombon és haraszton.


Mint bánatos, megkésett vőlegény,
a véres domb mögött jön már az est,
és bús kézzel mindent gyászosra fest.
A táj fölött egyetlen tünde fény:


rongyos felhők résén a telehold,
az ezerarcú, nyugtalan kobold
tűnik fel néha bágyadt lámpaképpen,



s cinkos lombsátorok alól titokban
váltott szerelmes csókok tüze lobban
a parkot ölelő fülledt sötétben.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Boeing 747
   Csupa zene
   Szürke ősz
   Csupán a szél...
   Suttogások


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.