Vers, próza / Szabálytalan szapphói felkiáltójelek

Demény Péter
Szabálytalan szapphói felkiáltójelek


Formás, lüktető láng, lobbanó tűz,
égetett a teste, hamvasztott magába,
főnixmadár, csak szikrázott a szárnyam,
fojtva öleltem!


Ó, édes nyugtalanság, szerelem,
szomjazó szájak, sajgó ösztönök,
parázsló ajkak, húsok lázadása,
isteni bimbó!


Forró folyamok izzó torkolatnál,
lávázó szív, a bőr hogy sistereg,
aritmiás kar, dobrokoló láb,
végtelen álom!


Dübörögtem, mint harci paripák,
és nem akartam mást sem, csak ölelni,
és nem öleltem mégsem eleget,
szikrát zabáltam!


Inam remeg már, csak ha rágondolok,
reszketek: nincs már, őrjöngök: van még,
mámoros forrás, vágyteli vágyás,
közeli távol!







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Demény Péter


A szerzőtől még

   Flamingók
   Amit tudok
   Kandúrtangó


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.