Vers, próza / Szememben hordom képedet

Jánosházy György
Szememben hordom képedet



[Látó, 2009. február]



A képedet szemem mélyébe zártam,
hunyjam le bár, itt vagy mindig előttem,
fénybe öltözve, édes napsugárban,
vagy zsendülő tavaszban, méla őszben.


Az égre írja arcod fürge felhő,
langyos eső házfalra, hegyoromra,
futó patakra írja lanyha szellő,
vele köszönt a rózsa, a fa lombja.


A Mindenségbe van írva a képed,
betölti a világot és a lelkem,
számára ott szerény oltárt emeltem


napfényből és dalból, közel az éghez;
ha rámosolyog, e szomoru, tépett,
embertelen világ emberi, szép lesz.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Alkonyati lovasok
   Valahol…
   Árnyak tánca
   Az éj fekete lovai
   Csillagom


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.