1989 / Szeptember 10., este

Győrfi Kata
Szeptember 10., este[2014. december - 1989Látó]



Pa és Pe engem várnak az erkélyen, míg csinálok egy cigit, és beszélgetnek. Pe-nek nemrég volt a születésnapja, azt ünnepeljük. Ki az, aki ma Szilágyi-számba menne, kérdezi Pe. Csak én bökök ki egy nevet úgy, hogy elfelejtem tisztázni, hogy mire gondol. De ki is derül egyből, amikor Pa rávágja, a név, amit mondtam, túl nyugodt, de nem elég laza. Hallgatunk. Illyés Kingát hallgatunk Pe javaslatára, mert nekem biztos tetszene. Szilágyi állítólag szerelmet vallott Illyésnek, de Illyés elterelte azzal, hogy ő csak a szövegeit szereti, őt nem. És tényleg tetszik, ahogyan mondja ezt a Szilágyi-verset. De Szilágyi mitől volt jó pasi, térek vissza, mert az, akit én mondtam, például jóképű és érzékeny. Kicsit hasonlít arra a francia színészre, mondja Pe, vagy legalábbis hosszú az orra, egészít ki Pa, és ráadásul, próbálom mondani fulladozva, a fülei is szétállnak. Hülyeség, kacagjuk el magunkat. De a garbó még rajta is szexi. Pe-t nem ismerem olyan rég, nehezebben nyílok meg előtte. Elkezdünk fiúkról beszélni, és visszafogom magam, mert tudom, hogy jóban van azzal, akiről beszélni akarok. Ezt ki is mondom hangosan, Pa elmosolyodik, Pe mond valami megnyugtatót, valamit a barátságról vagy valami hasonlót. Visszajön a Szilágyi-téma, hogy milyen kár, és tekerek még egy cigit. A hosszas erről való beszélgetés végére Pa elsóhajtja magát, hogy mi mikor törtünk volna meg. Csak én cigizek hármunk közül, Pa és Pe már leszoktak. Én vagyok a fiatalabbik. Pa oldja a helyzetet, hogy Szilágyi biztos szerelmes lett volna belém, és én újra meg akarom hallgatni azt a felvételt. Azt mondom, hogy meg fogom osztani, és melléírok valami olyasmit, hogy valahogy így kéne csinálni, bénák, de aztán Pe lebeszél, hogy ne, inkább csináljam én így legközelebb. Mondom, tényleg, és örülök. Pe hozta a bort, amiről valami szakértő barátnője írt valamelyik napilapba, olcsó és finom hashtaggel. Pa meg is jegyzi, hogy tényleg olcsó, ő soha nem vette volna meg, de Pa mondjuk mindig a legdrágább termékekre mutat rá; ezt azóta tudom, mióta együtt járunk vásárolni. És nem szándékos, mondja, hogy nem azért, mert az akkor jobb volna, csak a csomagolás miatt, mondom, és már le akarom zárni, mert már negyedik éve spórolok, és kicsit ingerel az ilyenekről való beszélgetés. Pa érzi, és abbahagyjuk. Nincsenek borospoharaink. Nekem volt kettő, vagyis egy, mert szétosztottuk volna, de első este, amikor átjött borozni a fiú, akiről Pe előtt nehezen beszélek, Pa eltörte az egyik poharat a kettőből. De nem baj igazából, így is túl sok tárgyhoz ragaszkodom, eggyel kevesebb. Vizespoharakból isszuk a bort, és konzervdoboz a hamutál, aminek nem adok túl nagy jelentőséget, ami egyikünknek sem jelent semmit, de jó ránézni. Bemegyünk a hideg miatt, pedig már nem is esik, és Pe elkezd faggatni, hogy akkor mi van most azzal a fiúval, és hogy szerinte beszélnünk kéne, kötni valamilyen kompromisszumot, hagyni alakulni, nem gondolkodni. Sokat tudunk beszélni ilyenekről, mert mostanában ilyen jellegű dolgok történtek velünk. De akkor valamelyikünk szóba hozza az erőszakot, hogy kihez hogyan ütöttek, és kinek mi volt a legnagyobb kirohanása, úgy értjük, rohama, és hangosan nevetünk a másikén, főleg az én pohártörős történetemen, mert rájövök, hogy elmesélve inkább vicces, úgyhogy erre rá is játszom. Pe ma nem alszik itt, mert még dolgozni akar. Sokáig köszönünk el, pedig azt gondolom magunkról, hogy nem hosszanköszönős típusúak vagyunk, de még megígértetjük Pe-vel, hogy pénteken itt alszik, és főzünk valami finomat. Ketten maradunk, ami nem kínos. Nézzünk valami francia filmet, mondja, olyant, amiben játszik a hármunk éppen aktuálisan kedvenc színésze, vagyis inkább, akinek ürügyén mostanában sokat nevetgélünk. Átviszem hozzá a paplant, befekszem az ágyába, a film egész egész ideje alatt csacsogunk, és amikor vége, visszamegyek a szobámba lefeküdni. Elalvás előtt arra gondolok, hogy Szilágyi tényleg jó pasi lehetett, és biztosan az olyan lányok is buktak rá, mint Pa vagy Pe, és hiába futtatom magamban a kortárs palettát, tényleg nem találok senkit, aki ma Szilágyi-számba menne.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Győrfi Kata


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.