[Látó, 2009. február]

Marszüasz bőrében alszom,
gabonaszemem nem ébred,
jól ismert jelek a falon,
sokélű fegyver a lélek.
Él a ház körülöttem,
szivárvány hív ki a rétre,
sokszor és sokat öltem,
az álmom egyre mélyebb.
Ki tanított a szóra?
S fejszét fogni kezembe?
Orcus csűrét már látom,
szikrázik szertenevetve.