Vers, próza / Szonett

Balási András
Szonett



Majd egyre sűrűbb lett a vágyak éje,
eljöttek az óborként bódító álmok –
túlélni a dühöngő ifjúságot
csupán a kezdő röpke szerencséje.


Majd ellepi lassan összes vak álmod
egy sosem volt múltból pergő finom por –


épül egy idegenebb, más gyerekkor,
melyben már vélt magadat sem találod.


Hideg van. Borzong a lélek. Ilyenkor
jön el az angyal, ki nincs és nem is volt,
rád fújja új, illékony látszatod –


a véletlenek komor színpadán,
bukott bohóc, szerepedet talán
még egyszer, végképpen eljátszhatod.




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Balási András


A szerzőtől még

   Ó!
   Tapír
   Új
   Vers (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.