[2010. június]

Eltűnhetsz úgy is majd, hogy megvakul
a másik, s hályogos, puha szemével
hiába pásztáz, eltakar az éjjel,
mi benne van csak, s kint a fény vadul

rángatja, mutogatja testedet,
mégsem vesz észre, és a nyári fákat
sem látja, csak egy-két kristályos ágat,
s míg egymás mellett álltok, nem lehet

egymásra lelnetek, mert hideget,
ikrás havat tapint már ujjbegyével,
mint nagy, forró pupillával, ha széjjel-

tekint belül, s csak hatalmas terek
lüktetnek ott, csak kerted elszórt lombja,
s te vársz kint, integetve és tolongva.