Deleatur / Távol-keleti festmény

Kovács András Ferenc
Távol-keleti festmény

[2010. június]




Németi Rudolfnak


Kivágtak egy fát, meggyfa volt –
Egy tékakerti udvaron
Tajtékzott, mint egy hírhozó
Kerub, ki hinni tud vakon.


Tavaszt is, őszt is meglakolt,
Ha angyal volt is – nem Niké.
Túl szépet el se bír a szó…
Ki senkié – mindenkié.


Semmit virágzik szárnyas űr,
A kép fonákján látomás –
Minden veszendő, mert örök
Selyemre lengő lágy vonás.


Más fényt más meggyfa árnya szűr,
Más lombokat más szél szakít –
Az ág, az ég, a szem törött…
Szirom száll, s már a dér vakít –


A tér selymén, a csend fölött.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kovács András Ferenc


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.