Vers, próza / Távollét

Bánfai Zsolt
Távollét
(2020. december)


Mikor a feltámasztott csillag alul kifénylik,
Isten néz be a gyűrött dunyhák közé.
Foghatóvá válik a fájdalom, ahogy
Krisztus megágyaz a holt vizek fodrain.
Hová menekülhet a test, ha nyomában az éj?
A Jordán vizében mérhetetlen tolongás –
pszichoszomatikus rengések gyűrűi
vetnek szökőárat az ártéri keresztekre.
Mintha Isten jelen sem volna a barlangban,
hol az ősök arcukat tetemekre festik –
kost áldoznak, vörös madarak a hóban –
fehér paplanok, hullámszövetek alatt.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Bánfai Zsolt


A szerzőtől még

   Golgota
   Mementó


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.