Vers, próza / Tölgy

Halmai Tamás
Tölgy


Vállán tartja a levegőt,
atlantiszi arany a pajzsa,
a zsoltártalan létezők
magánya benne nő magasra;


felhőbe, fénybe, földbe elszánt
türelemmel kapaszkodik,
minden rejtelmes sejtje ellát
az erdőn túli partokig;


a dicsőséges lehetetlent,
a kegyelmet kérdések nélkül
befogadja, s a levelekben
őrzi inverz gyökérzetéül.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Halmai Tamás


A szerzőtől még

   Derű
   Szépség
   Séta
   Egyetlen
   Misztérium


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.