vers, próza / Tömör búcsúlev.

Tatár Sándor
Tömör búcsúlev.[2017. június]



Álszentség, vakság, kapzsiság –
rút célok, aljas taktikák […]


Leírni, milyen e színtér,
ahhoz szegényes a szótár –
jó Anyám, ki kínban szültél,
hogy mire, arról nem szóltál.
Elmésen szívat az élet:
ernyőm a zivataré lett,
elsodort a vihar mindent –
kint is kín s gyász minden, mint bent,
mint kit nem ér soha fényjel,
úgy vagyok én a reménnyel.
A földi lét csupa córesz;
magába szippantott – jó hecc!
Ez minden esélyem: ITT, MOST.
(Figyelj, mert most váltunk ritmust!)
Nyakig benne már, mit szóljak?
„Nincsen rajta csokiszórat…”
– – Távozásnak ejtem szerét,
mint ki végzett, s csendben lelép.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tatár Sándor




Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.