Vers, próza / Tömegsír

Szőcs Margit
Tömegsír[2019. április]



Tömegsírt ástam magamba
prívát halottaimnak,
hogy bennem leljenek örök nyugodalmat,
s komposztálják lelki békém.
Ott feküsznek egymás hegyén-hátán
mindazok, akikből elegem volt,
akiket látni sem bírok többet,
akiket élve eltemettem.
Csakhogy hálátlan egy népség,
fütyülnek az örök nyugalomra,
folyton mocorognak,
csattogtatnak szuvas állkapcsaikkal,
fenyegetőznek csontra aszott lábszáraikkal,
tüntetést szerveznek,
mellkasukból szívkoszorút lobogtatnak...
Félek, hogy feltámadnak,
ha kimondom rájuk utolsó ítéletem.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Szőcs Margit




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.