Vers, próza / Töredékek (Versek)

Tamás Tímea
Töredékek (Versek)


a költő megijedt a verstől
ismeretlen volt
és ismeretlentől való


*


titokban készült a regény
s a nő míg titokban szülte, írta
elkódorgott tőle az idő
löttyedt lett elöl, az orra
megnyúlt, s mint egy vasorrú bába
beleölte magát a képzelt mába


nem halovány, szürke lett a bőre
a férfinem már nem üdvözölte
nem fordult utána nadrág
s hogy ismerték volna letagadták


utazott jött-ment s a játék
elhagyta rég s a szándék
biza az is rég elfeledte
elaludt egyszer s ez lett a veszte


*
úgy megyek el, mint az álom
amire hajnalra nem emlékszik más,
csak a meggyűrt lepedőn az izzadság


*


vonattal megyek valamerre
nem tudom hova
viszem magam
poggyászként feladtam a küldetéstudatot


*


egypár sorra még futja
amíg a vonat zakatol
s amíg az ér még dobban
amit az idő darabol


*


befejezetlenül utazom
mint a hajnali álom
s akár vissza is jöhetek
ha azt a reggelt megtalálom








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tamás Tímea


A szerzőtől még

   Kisvonat
   Szélben
   A könnycsepp
   Őszi erdő


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.