[Látó, 2006. január]

Most vettük be a hetedik várat,
és hagytuk a romjait magunk mögött,
három éve tart a hadjárat.
Megvénült a ló, a lovas is fáradt,
felforgattunk lassan minden rögöt,
a rettegés a nyeregbe mögénk költözött,
s még nem fizettük meg az árat.
A keserves csaták és az erőltetett menet
alatt minden ködös-lápos ingoványban,
mint utolsó kenet
tapadt hozzánk a sár. Van
friss vizünk két napra
és száraz kenyér,
míg beáll a tél,
ha az ég s a fővezér akarja,
erőnk, ellenségünk visszatér.
Vonszolja magát a pusztulás
megnyugvást nem találva,
és rángatják megint a vállam:
– Ébredj, a kelő nappal indulás.