Vers, próza / Talán egy verssor…

Jánosházy György
Talán egy verssor…

[Látó, 2009. december]



Mint tépett fellegek, gyűlnek fölöttem
az emlékké foszlott évtizedek,
fantomtestükből eső sem pereg,
csak terpeszkednek renyhén, szélütötten.


Virág nyílik még itt-ott, mint mikor
káprázó szemmel a világra jöttem,
de benzingőz fakítja s lomha por,
elvész a Szép a vegyipari ködben.


Marad-e valami egy emberöltő
múltán e lelkét vesztett, durva korban
abból, mit lelkéből adott a költő?


Egy árva vers, vagy egy sora talán
hegyormok közt, vagy elzárt völgyzugolyban
magányos, vén remete asztalán.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.