Vers, próza / Tapír

Balási András
Tapír



Hosszú vonalakat húzogatok,
már szépen kockásodik a papír,
a versígéret megremeg, vacog,
mint baldachinos ágyban a fakír.


Bámulom a homályos ablakon,
hogyan élesedik az alkonyi pír,
tovaszáll az egyszeri alkalom,
s marad egy rég áhított rím: tapír.


Tovaszáll, mint annyi más pillanat,
csak néhány menekülő szó marad,
bujkálva, rémülten, mint a sebzett vad,


fájóbban minden kétségbeesésnél
vissza-visszasúgják: amit kerestél
közel, közelebb volt, mint gondoltad.



Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Balási András


A szerzőtől még

   Ó!
   Szonett
   Új
   Vers (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.