[Látó, 2009. március]

„Kalitkám is madár”
(Czigány György)

Fekszik a fűben, nézelődik,
mennyi teremtmény, mennyi lélek,
szabadok mind, s mindüket őrzik
a még szabadabb teremtmények;

körötte példás nefelejcsek
szabálytalan körökbe gyűlve,
ha volna módja lenni szentebb,
közöttük menten elvegyülne;

fekszik a fűben, hadd beszéljen
a déli fény, a néma szónok,
puhán borzong szeráfi szélben,
s ahogy a nap, reszket és boldog.