Vers, próza / Tell-Amarna

Nagy Attila
Tell-Amarna



1. Ehnáton éneke


Ha megadatna írnom Rólad
Mint vízre száll az égi csónak
S viszi a testet mezítelen
Szép testét a Halandónak


És én lennék a csónakos
Kit ajkad kútja csókja mos
Jázmin mezőknek illata
Kísérne s az ki inna ma


Föléd hajolnék mint flamingó
Hajol a vízre s Napba ringó
Ívét az örök ölelésnek
Veled feszülném gyönge szélnek


És siklanánk a Níluson
Mint békés forró nyíl suhan
A Város felé ő Tell-Amarna
Ha jönnél velem ha megadatna



2. Nefertiti éneke


Mi már tudjuk hogy nem lehet
Szerelem sző Földet Eget
A színek és az illatok
Amit viszek amit hagyok


Minden veled és nélküled
Csillagok vesztik fényüket
De két a Nap a Níluson
S te édesem túl rítuson


S szerelmes szavak menedékén
Csendesülj már ott a gyékény
Mit neked fontam szép titokban
A könnyem nyelve vissza nyomban


Az égi csónak visszavisz
Oda ahol a tiszta víz
Külön-külön csobog nekünk
Külön a Föld és külön Egünk


S a szárnyát ejtő két madár
Mi lennénk köztünk hét határ
Egymásra hajolva úgy marad
A Hajnal és az Alkonyat







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   A csend határa
   Ipi-apacs
   Egyedül
   A másik
   Kukázó


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.