Vers, próza / Tenso

13. századi anonim trubadúr
Tenso

[Látó, 2010. április]



Eu veing vas vos, Seingner, fauda levada



– Uram, felgyűrt szoknyával jöttem ön elébe
(hisz azt beszélik, neve: Tök Király),
hogy talán ön jól széjjelbaszna végre.
Két évig a papom vágott alám
meg az egész sleppje – fizettem érte,
de mindhiába: túl nagy a pinám;
s hogy seggem mekkora, ne kérdje.


– Hölgyem, letolt gatyával állok hát elébe,
merev durunggal, mint egy vadszamár,
s ön olyan iramban lesz megkefélve,
hogy jól teszi, ha ágyat renovál,
és moshat, mert a nedv se lesz kevéske,
ha még képes lesz rá egyáltalán,
mert majd csak másnap tér eszméletére.


– Uram, úgy lesz-e, ahogy beigérte,
vagy henceg, s nagyképűsködik csupán?
Úgy is helyt áll-e, ha a kapu védve,
és a védő elszántan rúgkapál?
Önnek a viharban is van esélye,
vagy árboca csak szélcsendben sudár?
Majd hátat fordítok, az lesz a vége.


– Ahogy gondolja, asszonyom, miért ne,
ha önnek megfelel az az irány;
majd megtapasztalja, farkam kemény-e,
vagy hencegek. Ha ilyesmit kiván,
seggbe dugom (mert szent az ön igénye),
hogy fingása túltesz egy harsonán,
s ön táncolni fog erre a zenére.



Horváth Viktor fordítása







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi




Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.