Vers, próza / Terasz-zenék

Zalán Tibor
Terasz-zenék[2020. november]



Amíg ez a zaklató zene
szól addig én is felajzott vagy
ok Ez némiképp természetes
Tegnap éjjel az erkély sarká
ba hánytam A macskák szétszalad
tak Az idő mint a lószar szét
esik Falat tapasztani jó
Hallom ahogy elengednek a
koponyám eresztékei Az

idő nem béklyózza az akar
atot Mert nincs jelen az idő
sem létezik Csak a fogalma
Kék vitorlák fehér tengeren
Valaki kapcsolja le a zen
éket Pompás párducok fürde
nek a véremben A zenéket
a fejemben Hülyeségeken
képzelgek Nincsenek párducok

Beteg lehetek Lám nem iszom
és mégis hányok Ezt az ember
ek szégyellni szokták Mert gyenge
és undorító eset Akár
a vödör takonynak nincs ellen
állása így a létezésnek
A szánalom mélyén eltartás
van Az empátia olykor nem
mint több mosolyba csomagolt meg

vetés Mióta a zenéket
kikapcsolták a fejemben a
kabócák koncertjét tisztábban
hallom A szomszéd zuhanását
a sötét fürdőszobában Azt
is ahogy féreg kaparász a
lélek falán Sziverivel úgy
ültem itt hogy már átjárt rajta
a szél A szél a szélhercegen

Erről a teraszról nem látni
a tengert Csupán a sárga ház
falát Az ablakok mögött az
örök sötétet Bezárt sikoly
okat és a motyogás ima
malmait áthallgatni ahogy
őrölnek a megőrülésig
őrölnek és még annál tovább
Lehet hogy itt vagyok és ott lak

om Miért kellett a kakasok
at felhúzni hajnali fél hat
ra Rövidebb nap kisebb szenved
és mire a szél a háztetők
fölé ér a papírsárkányok
szívében elhamvad az izzás
Szánalmas lehet fölükről a
világ s egy ember a teraszon
előre dől és vért öklendez

ik A zenéknél hagytuk abba
A zenék hagyták abba maguk
at a fejemben A sárga ház
ban bál van Csukott ablakok mög
ül sárgán vigyorgó szemek buk
nak elő Mindenéjszakai
halloween Ki élő Ki halott
Aki eldönthetné él-e már
A megváltást lekéste a haj


nalt Szeretném megérteni a
kertben hadrendben vonuló han
gyák igazi szándékait A
harcra vagy a védekezésre
rendezzem össze a szerveim
et S ha az idegrendszerem már
teljesen szétbomlott lehet-e
majd idegrendszertelenségről
beszélni. Ha még Ha érdemes

A sárga házra visszatérve
ott áll a bál Lehet ott vagyok
csak itt ülök Így megtévesztve
magam Ahogy hajnalodik úgy
zárulnak az ablak mögé a
hangok és nyílnak a világ dísz
letei Közöttük játszom de
már nem tartozom hozzájuk Az
idő számadásra int Ha nincs

(idő Csak a mondatfordulat
megszokott Mögötte üresség
ásít Hideg poharat emel
ek a számhoz Ásványvíz alma
ecettel Őrültek itala
a bál után A lombok között
balta villan Súlyos zuhanás
vágja félbe a csendet De nem
szül zajt az ordító fájdalom)











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Zalán Tibor


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.