vers, próza / Teregetés

Dimitrov Nikoleta
Teregetés[2017. november]



Veled vagyok magányos.
Belebújok a mosógépedbe,
hogy tiszta lehessek.
Majd kiteregetsz engem is a kötélre.
Szívem, lelkem, tüdőm, májam, kezem, lábam.
Mind-mind külön csipesszel.
Aztán éjszakára kint felejtesz,
és az éhes kutyák széthurcolnak az udvarban.
Mindig így akartam meghalni.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Dimitrov Nikoleta


A szerzőtől még

   Tánc
   Éjszaka van
   Rossz döntés
   Körvonal
   Magyarázat


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.