Vers, próza / Tiszta

Ferencz Imre
Tiszta[2020. május]



Nem maradsz tiszta sohasem,
mert mindig besároz, bemocskol valaki
míg élsz, vagy míg él az emléked.
Ez lesz a sorsod tenéked, fogadd el,
hogy lefröcsköl a föld alatt is az úri hintó
vagy a paraszt-szekér vagy az ökör dzsipje
vagy a szája, mely be nem áll, hát spriccolja rád
a nyálát, és vádat szór reád még sok más majom,

és ítélkezik fejed felett, aki nem illetékes,
és szétszed már élve-elevenen téged,
megelőzve pondrót, nyüveket...
Végül csak a csontod marad tiszta,
ragyogó hófehér, amit kiás majd
a sivatagi homokból a beduin, és felmutat,
mint Ungarettinél.

2020. február 17.














Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Ferencz Imre


A szerzőtől még

   Dőlj hátra
   Öreges
   Túlélők


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.