Vers, próza / Tizedik. Lacrimosa (Versek)

Egyed Emese
Tizedik. Lacrimosa (Versek)



Diólomb, fal, venyigék,
vonzó, titokzatos távol.
Engedj, Gondviselő,
ki
a magány lugasából.


Fonódni fehér koszorúba,
oldódni, találni az útra.


Arra vigy, merre az auster
egymás fele hordja a szirmot,
egymásra hervasztja a szirmot!
Verses időre találnom,
mélység felé lendít az álom,
Hellével hullani vágyom.


(Tizedik versül e csónak –.
Merre tart? Nyílt vizek vonzzák.
Arany lemezek zakatolnak,
Istenem, így megyek
hozzád.)







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Egyed Emese




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.