vers, próza / Triptichon

Ştefan Augustin Doinaș
Triptichon[2017. január]



Virgil Mazilescu emlékének


1

megírtam (mondta ő) az Ódát (antik metrumban) de
még nem szeretném nyomtatásba adni megjelöltem
szüzességét egy zöld szalaggal majd megmutattam
neki hogyan kell kifeszíteni az íjat most várom hogy
levetkőzze variánsai sokféleségét melyek különben
változhatatlanok hogy belépjünk szövetségesekként
a monászok háborújába

ártatlanul nézett ráérősen cigarettázva félelemmel
követtem nyomon a pásztorok csillagát tiszta pupilláinak
mélységeiben ahol a szentség átváltott őrületbe
tisztán láttam teljes fenségében mely felfoghatatlanul
természetes volt mintha pont akkor született volna
meg mikor a mi pucér mindközönséges szavaink
elszégyellték magukat előtte az Óda (antik metrumban)
szüzessége előtt

2

bizonyosan eljösztök majd ide az én távollétemben
is szél suhan a fa lombja közt megkérditek majd ki
van itt közülünk ki van itt láthatatlan ha szél cibálja
a fa ágait de tudjátok meg hogy ez a kopár hely
mindig Eminescu-versekkel lesz tele Eminescu
verseivel amiket majdnem véletlenül írtam mert
rejtélyes a prozódia motorja mint egy vadmacska
morgása úgy indul de nem fogom soha igazán jól
tudni miért írok mindig Eminescut és miért nem
Barbut Bacoviát vagy Blagát önök pedig akik ide
jönnek talán megadhatják a választ ártatlanul
nézett rám ráérősen cigarettázva féltem hogy
hirtelen nekem szegezi újra a kérdést mint a szél
egy fa lombjába csap hát én magam kérdeztem rá –
ahogy különben most is – vajon melyikünk van itt és
melyikünk láthatatlan

3

és most (fordult hozzám) megkérnélek hogy
hallgassátok meg a gyökerekről szóló értekezést
ami tulajdonképpen egy ditirambus vagy még
inkább vádbeszéd mindazok ellen akik lehajtott
fejjel állnak dacolva a kultúra büszke törvényeivel
nézd (és ujjával rámutatott a fák lombjaira) milyen
jól álcázzák magukat az élet gyökerei nehogy annak
látsszanak amik vagyis égi állapotoknak hanem
mérgezzenek a föld szagával a trágya és a krizantém
illatával de mi (és a keze mint egy metronóm mérte
épp a köztünk levő távot) mindketten meg vagyunk
győződve nem így van? az isteni eredetről hogy az
istenek számára ürügy vagyunk belekeveredve a vers
bűnös dogmatikájába de valódi bíráink még épp csak
hogy megszülettek

ártatlanul nézett rám ráérősen cigarettázva
fölemeltem a tekintetem és miközben légi
gyökereit számoltam a magam és a vers egyik
leendő bírája felém közeledett egy karikát
kergetve a bottal

JÁNK KÁROLY fordítása



Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Ştefan Augustin Doinaș


A szerzőtől még

   Az igazság szerdája
   Kő és kör


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.