Vers, próza / Utoljára a tengeren

Bálint Tamás
Utoljára a tengeren



Már nem feszül a vászon, és nem fodrozódik
a felszín, és akár a szél, pihen a toll, ecset,
morajlik a mélység s a korhadó hajótest,
kisértetek lakják be az üres fedélzetet.
A tengernek nincs partja, nincsen széle, hossza,
üdvözlésül sirálycsapat zajongva nem fogad,
de játszik a hajnali fény a gálya mellett,
míg az ostort szorítva várom a hullámokat.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Bálint Tamás


A szerzőtől még

   Véletlen bolyongás
   Porcelánkalitka


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.