Vers, próza / Várakozás

Jánosházy György
Várakozás

[Látó, 2009. december]



A fürge percek mily hosszúra nyúlnak!
Egy évig tart a bús, télvégi éj.
Úgy érzed, már sosem virrad fel új nap,
felfrissítő álmot ne is remélj.


Dermedt, fagyos csend. Egy porszem se rezdül.
De ódon képekről halott szemek
szúrnak belém a sötéten keresztül,
s formátlan, furcsa árnyak intenek.


Oly gyenge vagyok, olyan védtelen,
olyan riadt, hogy most nem vagy velem,
vacogó lélekkel hiába várlak.


De kint, komor, fekete csillagok
között, szemed vidáman felragyog,
s fényétől szertefoszlanak az árnyak.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.