Vers, próza / Vadaskert

Magyari Gábor
Vadaskert[2019. május]



REGÉNYRÉSZLET

Elköltöztem otthonról. Vagyis beköltöztem. A munkahelyem lett az otthonom, az otthonom lett a munkahelyem. Sokat túlóráztam mostanság. Egész héten később mentem haza, ha hazamentem egyáltalán. Pénteken úgy döntöttem, bent maradok hétvégére. Írtam is a feleségemnek, hogy nem megyek haza, csak vasárnap este, munka meg egyebek miatt. A gyerekek miatt nem kellett aggódnom, péntek reggel elmentek kirándulni. Aztán mégis hazamentem. Papírokért. Péntek este volt, közel tíz óra. Tejköd a városban, csak lépésben lehetett vezetni. Leparkoltam a ház előtt, és kiszálltam. Dermesztő hideg volt. Valami egészen különleges állagú dolog esett, hullt az égből. Kintről láttam, hogy bent a konyhában ég a villany. Azt gondoltam, a feleségem főz valamit, vagy áthívta magához a barátnőit. Nyitottam volna ki az ajtót, de zárva volt. Előkapartam a zsebemből a kulcsomat, elfordult a zár. Beléptem a házba. Az előszobában ott volt a feleségem ci­pője meg egy nagy bakancs. A fogason lógott a feleségem rózsaszín bőrka­bátja, mellette egy hosszú, fekete bőrkabát. Valami nyöszörgés és zene ütötte meg a fülemet, de nem foglalkoztam vele. Lerúgtam magamról a cipőt, levetettem a kabátomat, felakasztottam a fekete bőrkabát mellé. A cipős­szekrényből elővettem egy papucsot, ilyen kis egyszerű papírpapucs volt, nem is volt mérete, és nem volt belőle jobblábas, ballábas, nem tudom, mi ennek a papucsnak a neve. Idegesít. De utálom ezt a szart. Mindig panaszkodtam, hogy utálom ezeket, mert csúnyák meg kicsik meg hamar átázik, és semmit sem érnek. Volt belőle vagy tíz pár, nekünk, a gyerekeknek, a vendégeknek, mert egy vendég nem szokott magával papucsot hozni, azt meg mégsem lehet hagyni, hogy összepiszkolja a szépen felmosott padlót, vagy mezítláb járkáljon és felfázzon. Én soha nem húztam papucsot, amikor itthon voltam, de most mégis rajtam volt. Szépen, lassan a konyha felé vettem az irányt. A zene egyre hangosabb lett, a nyöszörgés egyre élesebb, ahogyan beléptem a konyhába.
Nem hallották, hogy megérkezem, hangosan szólt Kozsótól a Szomorú szamuráj. Kozsó. Egy pöcs. És erre a számra, nem is értem. Kozsónál nagyobb faszkalap nem volt, nincs, és nem is lesz a magyar zenében. Vele tökéletesen lehet jellemezni a ’90-es éveket, a 2000-es évek elejét, napjainkat. A szenny. Ez uralkodik most. Való Világ, Kozsó, Barátok közt. És Kozsó-számot hallgatni közben. A látvány egészen pazar volt. Nem is tudom megmondani, ki volt jobban megdöbbenve. Én, a feleségem vagy Bence. Mind a hárman egymásra néztünk. Nem volt hétköznapi a dolog. Mármint lehetne szokványosnak tekinteni, gyakran előfordul, hogy a férj rányit a feleségére, amint éppen dugják. És az a valaki, aki dugja, a régi barátja. Az sem meglepő, hogy a felszarvazott férj arra érkezik haza, hogy éppen leszop valakit a felesége. De az, amit én láttam, egészen rendkívüli volt. A feleségem egy felcsatolható műfasszal dugta Bencét, a mostohatestvérét.
Kintről lehetett hallani, ahogyan az a furcsa állagú valami hull, esik, szakad. A lejátszó számot váltott. A Bikinitől szólt az Adj helyet magad mellett. A feleségem megállt. Nem dugta már Bencét. Nem mozdult. Bence rám nézett. Én vissza. Odamentem a hűtőhöz, kivettem két sört, felbontottam az egyiket, és inni kezdtem. Elővettem egy cigit, kinyitottam az ablakot, rágyújtottam. Éreztem, ahogyan a füst végigmarja a torkomat. Kortyoltam a sört. Igazi IPA volt. Ezt nem lehetett itthon kapni. Kellemes, keserű ízű. Néztem a kinti táját. Közben eszembe jutott Kosztolányi Dezső legszebb verse, a Hajnali részegség. „Elmondanám ezt néked, ha nem unnád” és így tovább. Becsuktam az ablakot, közben a feleségem és Bence gyorsan elszökött. Szinte észrevétlenül. Elszívtam a cigit, megittam a sört, bementem a szobába, elhoztam a szükséges papírokat, tettem be ruhát, alsónadrágot, pár könyvet, meg minden szükséges dolgot, és mentem is vissza a Vadaskertbe.
Visszafelé menet bementem még a kisboltba, vettem fél liter vodkát, két doboz cigit, három sört, és beültem a kocsiba.
Nem tudom, pontosan mikor is értem vissza a Vadaskertbe. Kevés mindenre emlékszem. Bementem a szobámba, és egyből lehúztam két doboz sört, majd elszívtam fél doboz cigit. Utána jött a vodka. Az is hamar elfogyott. Másnap reggel arra keltem, hogy szörnyen fáj a fejem. Ági állt felettem, szúrós szemmel nézett rám. Nem kérdezett semmit. Behozott egy kávét, egy szendvicset, egy pohár vizet és egy gyógyszert.
„Pihenj. Bezárom az ajtót, elintézek mindent. Ha felkeltél, hívj fel!”
Visszaaludtam.
Most este nyolc óra van. Átaludtam az egész napot. Testileg már jobban vagyok. Továbbra is az a kép van előttem. Ezzel mégis mit lehet kezdeni? Megcsalt a feleségem vagy nem? Ez mégis minek számít? Meg lehet az ilyet bocsájtani? El kellene válni. Az lenne a legjobb. De mit mondok az ügyvédemnek? Vagy anyámnak? Miért is akarok válni? Megromlott a házasságunk, nem szeretkeztünk szinte soha, eltávolodtunk egymástól, ezek mind rendjén vannak, de azt mégse mondhatom, hogy rajtakaptam, amint a feleségem éppen bassza Bencét. Mégis hol fogok lakni? Ideiglenes megoldás, hogy itt. Vagy megkérem Ágit, hogy hadd költözzem ki hozzá. Az anyjával él, innen nem olyan messze. Biztos befogadnak. Vagy költözzem anyámhoz? Mi lesz a gyerekekkel? Csak nem fogom nekik azt mondani: „Hé, srácok, éppen rányitottam anyátokra, ahogyan megcsal, de nem őt baszták, ő baszott!”
Persze nem kellene meglepődnöm. Jól ismerem a feleségemet. Ez az egyik hátránya annak, ha valaki pszichiáter. Mindig mondta, ne analizáljam. Áldás és átok. Akkor éppen áldás volt, mert tudtam, mire van szüksége, mit szeretne, hogyan szeretné.
Szerelem első látásra, lehetne mondani. A Szabó Ervinben ültem, mint minden vizsgaidőszakban. Éppen Jung és Freud levelezését olvastam.
A pszichológia–szociológia részlegen volt, láttam, hogy nagyon keres valamit. Nagyon szép volt. Hosszú, szőke haj, szép, rózsamintás sál, rózsa­színű ing, fehér nadrág, csodás fenék, szép csípő. Tétováztam. Odamenjek, ne menjek. Végül felálltam. Éppen egy Freud-könyvet vett le a polcról, nagyon nézegette. Megszólítottam.
„Szia, látom, nagyon keresel valamit, tudok esetleg segíteni?”
„Jaj, szia, igen, holnap lesz egy vizsgám, és kell vinni valamilyen pszichológia témájú könyvet a vizsgára, be kellene majd mutatni.”
„Örömmel segítek. Gyermekpszichiáternek tanulok, otthon vagyok a témában.”
„Komolyan? De jó! Én meg tanár szeretnék lenni. Tudsz akkor segíteni?”
„Persze, mi érdekelne?”
„Bármi. Ami rövid, könnyű, hamar el lehet olvasni. Mondjuk Freud. Róla sok jót hallottam, habár nem írt rövid könyveket.”
„Milyen vizsgád lesz?”
„Fogalmam sincs. Valamilyen pszichológia. Semmi értelme. De el kell egy önállóan választott könyvet olvasni, és azt be kell mutatni.”
„Akkor ajánlom Jungtól a Bevezetés a tudattalan pszichológiájába.”
„Remek, köszi szépen.”
Ment is volna el, de nem hagytam.
„Meginnál valamikor velem egy kávét?”
„Aha, lehet róla szó.”
„Akkor a vizsga után egy kávé? Tudsz majd mesélni, hogyan sikerült. Mikor végzel?”
„Kettőkor a Kazyban. Van mellette egy jó hely, a Kuckó, oda szoktam beülni. Ismered, jó lesz az?”
„Persze, akkor ott.”
Jól sikerült a randink. Beültünk egy kávézóba, igaz, eléggé drága hely volt, de nem zavart. Beszélgettünk. Mindenről. Szerette és érdekelte a magyar irodalom, a történelem, érdekelte az írás, és mondta, tanár szeretne lenni. A pszichológia nem volt az erőssége, de nem érdekelt. Sok minden­ről beszélgettünk. Eléggé vad dolgokat mesélt az apjáról. Amikor tinédzser volt, és még otthon laktak a szüleivel, gyakran előfordult, hogy amikor fürdött, az apja „véletlenül” rányitott. Egyszer, amikor ült a vécén, hallotta, amint az ajtó előtt megáll az apja, lehúzza a nadrágját, és valamit „csattogtat”. Fiatal volt, de pontosan tudta, mi történik. Eléggé hamar felfedezte a testét és a szexualitást. Koraérett típus volt, tizenhárom évesen szerelmes volt a matektanárába. Órán gyakran lerajzolta, mert jól tudott rajzolni, és otthon arra maszturbált. Tizennégy éves volt, amikor a szülei elváltak. Az apja hazaköltözött az anyjához, az anyja pedig felszedett egy új pasit, akinek volt egy húszéves fia. Lett egy mostohatestvére, Bence. Ő az, akit éppen baszott, amikor rájuk nyitottam. Bencével vesztette el tizennégy évesen a szüzességét, teherbe is esett tőle tizenhat évesen, de végül abortusz lett a vége. Az elmondása alapján Bence erőszakos volt, párszor meg is verte. Bencével később szakítottak.
A feleségem tizennyolc évesen leérettségizett, és felköltözött egyedül Budapestre, beiratkozott az ELTE-re, tanári szakra. Egyetem mellett dolgozott, és jól tanult. Megismerkedett velem, én voltam az első komoly kapcsolata Bence után. Hamar összeházasodtunk, összeköltöztünk.
A feleségem rendkívül perverz volt. De a szó nem hétköznapi értelmében. Tulajdonképpen meg se kellene lepődnöm azon, ami most történt. Mondhatni benne volt a levegőben már a megismerkedésünk pillanatától kezdve.
Egyszer, amikor már együtt laktunk, egy fárasztó nap után értem haza, és nagyon kellett vizelnem. Rányitottam a vécén. Meglepődtem, rögtön becsuktam az ajtót. Ő nem lepődött meg, kinyitotta az ajtót, majd azt kérte tőlem, miközben ült a vécén, hogy menjek be hozzá, mert leszopna. Megkérdeztem tőle, hogy jól értettem-e. Ő azt mondta, hogy igen.
Bementem.
Ott ült a vécén. Arca vörös volt, és furcsa hangokat adott ki. Alig fértünk el a szűk térben. Közel húzott magához, kigombolta a nadrágomat, lehúzta a boxeremet, majd bekapta a farkam. Miközben szopott, hallottam a csobbanást.
Máskor meg gyakran előfordult, hogy szeretkezés közben mesélt. Képes volt a legváratlanabb dolgokról is beszélni, miközben dugtam. „Képzeld, drágám, azt tudtad, hogy a japánok milyen válogatott módszerekkel ölték az embereket a második világháborúban? Rongyot etettek velük.” Vagy: „A balkáni népek úgy hálálták meg, hogy mi, a magyarok lerohantuk őket Hitlerrel egyetemben a második világháborúban, hogy megöltek sok-sok gyereket, és a fejükkel rakták körbe a templomban az oltárt. Levágott gyermekfejek. Vagy tudod, mire használták az emberek a Júdás böl­csőjét?” Ez arra tökéletes volt, hogy nem élveztem el. Sokáig kitartottam.
Az, hogy megdugta Bencét, elsőre sokkoló. De igazából mégsem. Egyszer engem is megdugott. Ez volt a születésnapi ajándéka. Nem gyémánt kellett neki, nem fülbevaló, nem egy vacsora, nem, hanem az, hogy megdugjon. Az ötlet már elsőre sem tetszett. A házasságunk kezdett szétmenni, én sokat dolgoztam, egyre kevesebb időm jutott rá. Nem is rég történt ez egyébként, ha jól rémlik, két éve. Akkor volt negyvenéves. Egy fárasztó nap után mentem haza, péntek volt, a gyerekek kint voltak anyámnál, és azt terveztük, hogy egész hétvégén együtt leszünk, film, kaja, bor, szex. Kivettem a Star Wars első három részét, én még egyiket sem láttam akkor, a feleségem igen, neki kedvence volt. Továbbá vettem egy diáklányos jelmezt is, hogy utána legyen egy kis szerepjáték. Hazaértem, ő már otthon volt, ült a fotelben, és a tévét nézte. A Barátok köztöt. Soha nem szerettem ezt az idióta sorozatot, nem értettem, mi értelme van, miért jó ez, Magdi anyust utáltam a legjobban benne. A feleségem imádta.
„Már megint ezt nézed? Meddig fog még ez tartani?”
„Remélem, még vagy harminc év múlva is ezt nézem. De még csak most kezdődött. Nem tudom, mi bajod van.”
„Nekem semmi. De kapcsold ki ezt a szart! Kivettem a Star Wars első három részét.”
„Nem szar. Végignézem. Gyere inkább ide, mellém, hozzál nekem egy pohár bort, addig megrendelheted a pizzát.”
Kimentem a konyhába, bevittem egy üveg bort, kibontottam, kitöltöttem két pohárral, leültem mellé, és megrendeltem a pizzát. Éppen reklám volt.
„Mi a születésnapi kívánságod?”
„Az legyen meglepetés. Azt beszéltük, bármit kérhetek tőled. Három nap itthon, gyerekek nélkül, munka nélkül, csak te és én. Meglepetés. Te biztosan meg fogsz lepődni, de mivel születésnapom van, teljesíted.”
„És ha nem?”
„Ne aggódj, élvezni fogod. De csitt, folytatódik a Barátok közt.”
Üveges tekintettel néztem a Berényi család életét. A gyomrom remegni kezdett, az járt a fejemben, vajon mire készül. Milyen perverz dolgot agyalt ki. Minden születésnapján mást kért. Voltunk már swingerklubban, night clubban, jó, ezek ilyen elcsépelt dolgok, mármint semmi extra nincs ezekben. Egyszer kérte, hogy maszturbáljak Marilyn Monroe-ra, miközben Marilyn Manson-zene szól. Tavaly befeküdt a kádba meztelenül, le kellett pisilnem, és közben Ákostól énekeltem a Valami véget ért című klasszikust. De idénre valami egészen mást tartogatott.
Több módon is próbálom feldolgozni az élményt. Először is orvosi szemmel nézem. De hamar feladom, mert nincsen hozzá se energiám, se türelmem. Aztán magamat hibáztatom, hol rontottam el, mit csináltam jól, rosszul. De ezzel sem jutok semmire. Bele kell nyugodnom, soha nem fogom megérteni, miért dugta meg a feleségem a mostohatestvérét. A legvalószínűbb válasz az, hogy nincs válasz.
Arra sincs, hogy tegnap mit kerestem egy szexmoziban. Ezek a helyek nagyon népszerűek manapság, több okból kifolyólag. Sok családnál még mindig nincsen internet, vagy ha van is, csak betárcsázós. Én megengedhetem magamnak a fizetésemből a vezetékes internetet, a laptopot, bárhol, bármikor nézhetek pornót, még a munkahelyemen is, ha úgy tartja kedvem. Most mégis elmentem egy ilyen helyre, de nem azért, hogy pornót nézzek. Az egyik fórumon találtam rá. Felmentem a weboldalra, amely eléggé kezdetleges formátumban volt. Volt leírás, mi is ez a hely, belépő, itallap, lányok. Nem egy hagyományos szexmozi volt, hanem szexmozi extra. Akinek úgy tartja kedve, maszturbálhat pornóra az alagsorban, vagy részt vehet egy gruppenben. Minden napra van egy kijelölt lány, aki elvállalja, hogy megdugja vagy harminc férfi.
A hétfői napra esett a választásom. Ezen a napon Sophie volt.
Aznap este nyolckor végeztem, és útnak indultam. BKV-val mentem. Viszonylag hamar megérkeztem. A szexmozi bent volt a nyolcadik kerületben. Kihalt volt az utca, csak két hajléktalan mellett sétáltam el. A szexmozit könnyen megtaláltam, fényesen világított a sötétben.
Kinyitottam az ajtót, és beléptem. Még csak az előtérbe érkeztem meg. Ott szinte minden tiszta fekete volt. Előkotortam a pénztárcámat, és kértem egy jegyet. A férfi nem szólt semmit, adott egy papírdarabot és egy óvszert.
A helyiség még üres volt. Korán érkeztem. Levetettem a kabátomat, felakasztottam egy fogasra, és körbenéztem. Többszintes volt a mozi. Volt az alap helyszín, ahol a színpad volt, a közepén egy rúddal, körben pedig fotelek. Volt egy galéria, illetve egy pincerésze is. Doh- és füstszag lengte be a teret, a lámpák pirost fényt bocsájtottak ki magukból.
Lementem az alagsorba, ahol számos kabin sorakozott egymás mellett. Mindegyikben volt egy tévé, amin pornó ment. Lent még rosszabb volt a levegő, fény pedig nem is volt, a térerőm is elment. Tíz kabin várta a férfiakat. Az egyikbe bementem. Rendkívül szűk volt a hely, valami egészen megmagyarázhatatlan bűz volt bent. Hányingerem támadt, gyorsan ki is jöttem. Az alagsorban volt még két szoba, vagy minek is nevezzem. Dugóhelyiségek. Egy ágy, kéztörlő, óvszer. Ennyi volt bennük. Könnyedén be lehetett látni, és volt egy lyuk is rajta. Köhögni kezdtem, majd visszamentem a földszintre. Kértem egy csapolt Sopronit, és leültem egy bőrfotelbe. Előttem az asztalon volt egy kevés popcorn. Hideg volt és sós, de mind megettem, majd leöblítettem a sörrel.
Félóráig nem történt semmi. Rajtam kívül két öregember volt még bent. Kezdtem kétségbeesni, hogy lesz-e ma valami egyáltalán. Odamentem a pulthoz, kértem még egy sört, és megkérdeztem a csapost, mikor kezdő­dik a buli. Azt mondta, a két lány nemsokára érkezik. Kérdeztem, milyen két lány, én csak egyről tudok. Azt válaszolta, hogy két lány lesz. Visszamentem a helyemre, és leültem. Hamarosan két pár jött be. Az első pár női tagja öreg volt, szemüveges, ránézésre lehetett vagy ötvenéves. A melle egészen lecsúszott a hasáig, barna egyberuhát viselt. A párja nagy hasú, kopasz, alacsony ember volt. A mögöttük érkező pár mindkét tagja fiatal. Húszévesek lehettek. A lány csinos volt, szép, hosszú fekete haj, fekete szem, divatos farmernadrág és szépen kivágott felső. A bőre sötét. A párja nagydarab, testes és kopasz, a kezén egy hatalmas óra díszelgett.
A potens férfivendégek is szép sorjában megérkeztek. Színes volt a felhozatal. Cigányok, öregek, vékonyak, soványak, az átlagéletkor az ötvenet közelítette, az átlagsúly pedig a százötvenet. Én lehettem a legfiatalabb és a legvékonyabb. Szép lassan megtelt a hely, lehettünk vagy harmincan. Tizenegy óra körül befutott a két lány is. Egyformán néztek ki mind a ketten. Nem lehetett megkülönböztetni őket egymástól. Leültek a pulthoz, és kaptak két koktélt. Csinos, szép ruhában voltak, ugyanúgy öltözködtek, fekete egyberuha, és színesen csillogtak. Nem sokkal később felálltak, egymás kezét fogva feljöttek a színpadra. Az összes férfi igyekezett minél közelebb kerülni az eseményekhez. Páran már ki is gombolták a nadrágjukat, és elő­vették a nemi szervüket. Én hátul maradtam, ittam a sörömet, és vártam, mi lesz. A buli kezdetét vette.
Felálltam, igyekeztem közelebb férkőzni, de nem volt sok esélyem. Tömve volt minden. Lábujjhegyre álltam, próbáltam kivenni, mi történik. A két lány csókolózott, simogatták, nyalták egymást. Most tudtam csak jobban megfigyelni őket. Egyáltalán nem voltak szépek. Kifejezetten csúnyák voltak, de a több kiló smink eltakarta ezeket a hibákat, továbbá vékonyak voltak, és jó testűek.
A férfiak egyre közelebb mentek hozzájuk. A pultos odament szólni, hogy nem, ezt még nem. De őket ez nem érdekelte, ők nyomták előre a farkukat. Így felszabadult egy kis hely, közelebb tudtam menni, és többet is láttam, de már későn, a két lány show-ja hamarosan befejeződött, csak az egyik lány maradt a színpadon.
Kezdetét vehette az igazi szórakozás. Két sorba álltak be a férfiak. Az egyik sorban álltak azok, akik arra vártak, hogy megdugják a lányt, a másik sorban pedig akik arra, hogy leszopja őket. Sokan álltak sorba, szinte mindenki részt akart venni a buliban.
A szőke lányt szorgosan dugták. Egy férfinak átlag két perc jutott, de volt, aki fél perc alatt elment. Aki egy kicsit tovább dugta a lányt, arra rászólt a mögötte álló, hogy ő szeretne következni. Gondolkoztam, beálljak-e valamelyik sorba. Az emberek létszáma viszonylag hamar megfeleződött. Beálltam abba a sorba, ahol meg lehet dugni a szőke lányt. Egyre közelebb kerültem. Végül odaérkeztem, velem szemben egy kövér, nagy hasú cigány csávó állt, akinek az apró faszát szopta a lány. Lehúztam a nadrágomat, felhúztam az óvszert, és behatoltam. Pár másodperccel később ki is húztam. Felhúztam a nadrágomat, rendeltem még egy sört, majd visszaültem a helyemre. A buli utána még egy óráig eltartott, az igazán szorgosak közül volt, aki háromszor is megdughatta a lányt.
Már bőven elmúlt éjfél, s úgy döntöttem, ideje lesz menni. Felvettem a kabátomat, és kiléptem az utcára.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Magyari Gábor


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.