Vers, próza / Vakondvilág

Tamás Tímea
Vakondvilág

[2011. július]




töredék



A LAKÓ


egy szamár lakik a házamban
oda sincs kötve mégis marad
makacs jószág bizonytalan
szorongó szürke fajta
csak a békességet akarja
s nem ereszt


A VÁGY


húzod a vágyat mint
megkopott fátyla
foszlányait majd elhordja valaki
(egérlyukakat bélelnek vele)
se mondani se érezni nem tudod már
azt amit várnak amit kellene


miközben elfonnyad a hús
ráncosan hever a bőr az ágyon
miközben csak a lélek hja a lélek
marad érintetlen s látón


vagy tán ő is vak tapogat
valamiért fel nem adhatja
keres de csak a vágyat húzza
két katicabogár mászik rajta
hallja a nyárfák zizegését
mi lenne vele nélkülük
s lassan megvárja míg gyertyát olt az ész
s az avar nélküle zörög


A VONATON


az ámokvonat csak fut veled
a sínek dalolnak alattad
őszi fák állnak fel köréd
sóhajaikkal betakarnak


de nem látod már a színüket
a sárgák a múltban maradtak
s te töltelék sorokat írsz
a fent vonuló madaraknak


nem marad semmid
(az ámokvonatból ki nem szállhatsz)
2 szikár sort kerestél
s hogy nem találhatod gyalázat
megvetés feledés
most már bármi lehet a sorsod
s hogy milyen vagy kívül-belül
már rég arra sincsen gondod


a rabtemetőben végzed
elhagy a pompa és a játék
a hangosbemondón tudatják
hogy ki az ki valahol kiszáll még


vonaton ülsz bűnök közepette
s lebegő illat a vágyad
még ha vágynád még akkor sem
úgy sem jön senki utánad


ÉDESBÚS VERS


messze a van és a lét
mindent elnyel ez az élet
kipányvázott lovak közt egyedül
sáros rögökön mendegélek
tudok kedves s negédes lenni
de poroszkálni már alig
a van-t végleg elvesztettem
s szeretném ha virradatig
rám találna a feledés
vagy legalább 1 édes álom
hol a be nem járt útjaimat
feldíszítve majd megtalálom







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tamás Tímea


A szerzőtől még

   Búcsúztatások
   Vakondvilág álma


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.