Vers, próza / Valahol…

Jánosházy György
Valahol…


[Látó, 2009. február]



Álmos szél ődöng szűk sikátorokban:
álmos a szél, a házak és kövek,
bokája alatt álmos tócsa loccsan,
itt minden álmos, fáradt és öreg.


Ha olykor ide tévedt, az Időnek
titokzatos kéz álomport adott;
a pást álomba hívó, puha szőnyeg:
aludtak itt békétlen századok.



Álmosak itt a napok és az évek,
a szerelem, az öröm és a lélek,
az ér is akadozva csordogál.


Álmos itt minden: a táj és az ember,
befelé bámul ernyedt, báva szemmel,
és egybefolyik élet és halál.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.