Vers, próza / Valahol mindig nyár van

Jánosházy György
Valahol mindig nyár van


Valahol mindig nyár van a világon,
az égen bodros kis felhők legelnek,
sárkányt ereszt az udvaron a gyermek,
és madarak fecsegnek lombos ágon.


Valahol mindig aranyos a búza,
a barackot majd’ szétvetik a nedvek,
és éji kalandokra volna kedved,
mert áttetsző a lányok lenge blúza.


Mit várunk ázva-fázva itt mi ketten
zimankós télben, zúzmarás hidegben?
Keressük meg a napfényes nyarat,


amelyben hárs- és eperillat árad.
A magvető itt mindhiába fárad:
kalász helyett csupán konkolyt arat.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Ébredés
   Alkonyati muzsika
   Éji árnyak
   Éj a kopár városban
   Bábszínház a világ


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.