Vers, próza / Valamit tudtak azok a régiek

Nagy Attila
Valamit tudtak azok a régiek

[Látó, 2010. november]



Valamit tudtak azok a régiek
Életnek s halálnak balzsamos titkát
Amit a kaján és kétkedő égiek
Amíg a méhsört szaporán itták


Leckeként hallgattak vándorló lelkek
S a nyomukban rívó asszonyoktól
Mindig ugyanazt s mindig attól
Kinek már múlandók soha nem kell'nek


Mert örökké élni a lélek fog csupán
Ki tudja hol de majdmindig közel
Emlékeink s a döbbenet után
Elönt a meleg mert valaki ölel


Láthatatlan de mindnél jobban
Bár néhány másodperc talán az egész
Ahogy a Nap kél ablakokban
Amint a szív már többé nem nehéz


Mert az aki ártott és fölötte gonosz
Sötét angyala csupán a végnek
Akit a Halál halálra ostoroz
Nem minden lélek vándora az égnek







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   A súlytalanság réme
   Városi potya
   Rimbaud-monológ
   Kufu panaszaiból


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.