vers, próza / Variáció

Kiss-Pál Klára
Variáció[2017. január]



Rakovszky Zsuzsa versére

ha volna, aki múltját, mint bokára
ejtett szoknyát felveszi, és így
szól, ezt tettem, bocsáss meg érte,
ha visszatérve vízcsapokról és gázszámlákról
beszélne is, mégsem ugyanazt értené,
mint rég, s csak várna fészkelődve, hogy kérdezzék,
van-e még valami mondanivalód;
ha volna, a görcsből kibomló mondatok
nyomán a perc kitágulna minden irányba,
fény vetülne minden rejtett zugba, titkos árnyra,
s a törmelékből egyetlenként kiválna
– valami? valaki? – a most lehetne,
s e most lehetne nem csiszolódna kerekre, szép
fehérre, nem szállna le az idő fenekére,
hanem, mint a kerékbe ragadt sóderdarab,
makacsul visszatérne, megakadna
s recsegve tolná vissza
az összes voltak s kellek kőkemény buldózerét…
nem lesz a csorba ép, a foltos tiszta, persze.
nem lesz a múlt kerek, jelenbe gördülő; egyszerre
gőg és kárhoztatás, hogy itt kell halnod, élned
(kivándorlásra rest nagyapád miatt),
egyként bukás és győzelem, ha bölcsőben hagyod
a majdan csecsemőkre vadászó zsarnokot;
nem lesz a jó örökre jó,
a rossz se rossz örökre,
nem fogják ők se jobban érteni, az idő össze-
kuszált szálai közt matatók, a jövő régészei
– ahogy számba veszik, mi minden van befűzve,
s mi hiányzik,
hány tálentum elásva a hajszálgyökerek rengetegébe,
hány használt edény, pecsétes lepedő,
hány gondosan megőrzött, polcra tett – :
hány igazság? melyik élet?





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kiss-Pál Klára


A szerzőtől még

   Hajók el
   Ars poetica
   god-dog


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.