Hallod? Kopogás a rozsdás párkányon.
Talán eljött. Vagy csak egy vadgalamb.
A múlt szigetén lebegő félálom,
mint szélben könnyű pára, szétsuhan.

A függöny és a félfa közti résen
bekandikál egy téveteg sugár,
hollóárnyak suhannak rá, s félénken,
elhalóan suttogják: soha már.

Ferdülő fénysáv, messzeségek homálya
foszló emlékek pilléit szitálja,
hulló, porló, aprócska csillagok.

Süllyedő éje csendessége. Hallod?
Elment. Vagy csak a lágy huzat egy ajtót
lassan, mintha vigyázón, becsukott.