Vers, próza / Versek

Fellinger Károly
Versek  [2016. július]



SZÉLÜTÉS

Leteszem öt percre a fejem,
aztán megfeledkezem róla,
bizony már jó messze járok,
amikor az eszembe jut.

A visszafelé vezető út
a lefejezett felfedező
vagy a megskalpolt úttörő
cipőfűzője.

– Egyfelé visz a fejem.


ÉJJELISZEKRÉNY

Elégedett vagyok
az életemmel,
a cipőm se nem szorít,
se nem nagy,

a lábam
miatta akkora,
amekkora.
Gyerekjáték a halál.


EGY SIMA, EGY FORDÍTOTT
KIRAKATBAN


Hullajtja leveleit
a múltam.

Olyan vagyok,
akár a lelombozódott
Isten.

Összeseprem.


ALFA ÉS OMEGA

János a borsófejtés
közben elálmosodik,
véletlenszerűen
kitép egy lapot
az álmoskönyből,
arra meg felébred.



MÉZESMADZAG

A méh virágról
virágra
szálldos

gyűjtögeti
a
szabadságot

*

Inkább a vízen jár,
mert ha a tóba
lépne,
elsüllyedne.

*

A semmi különbözteti meg
a nőt a férfitól.



OLVADÁSKOR

Mint ahogy a diák
írja a dolgozat előtt tenyerére
a bonyolult matematika-
vagy fizikaképletet,
úgy írja tenyerére
Isten a nevemet,

persze mindez
szép lassan
lekopik
rólam.



HÁLAADÁS

Anyai nagyapám öccse vékony,
tűbe lehetne ölteni,
s most bevarrni vele a számat,
hogy ne legyen olyan nagy,
bár Boldi bácsi aztán alacsony
ember, nem mennék sokra vele,
a kis, hétköznapi üzleteket szereti,
amit éjjel is kinyitnak, ha kell,
ahol hosszasan várakozhat
a pult előtt könyökölve,
majd kérhet egyet s mást,
amit nem látni a polcokon,
hogy moroghasson, hogy ki-
kelhessen magából, ha a kért
dologra mégis ráakad a
lelkes elárusítónő, akinek
felkészületlenül mindig
kilátszik a pontossága.









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Fellinger Károly


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.