Vers, próza / Versek

Fellinger Károly
Versek[2020. február]






BÉLYEG

Gyerekkoromban
csillagokat gyűjtöttem.
Ha valamelyik csillagból kettő volt,
szívesen elcseréltem,
de megesett,
hogy annak adtam,
aki nem adott érte semmit,
olyannak, aki még nem tudta,
hogy nincs két egyforma
dolog a világon.


KAPUZÁRÁSI PÁNIK


A bizonytalanság
a durva
csiszolópapír félelme,
hogy félmunkát végez,
vagy
a sintéré,
hogy tévedésből
lelkiismeret-furdalás
nélkül gyilkol,
s odalesz a művészi hatás.

Akárhogy is fáj,
a favágókat elriasztják a fák.
Nem tudnak végignézni
egy visszafordíthatatlan

feltámadást.




STÍLUS


A képen, amikor
szakad a vászon
a felkelő nap alatt,
minden egyes alak
már javában készülődik,
hogy átmenjen a tű fokán,
és kibökje nekik Isten a lényeget,
amiért érdemes volt
ezt az egészet megteremtenie.


IDILL

A bent vár rám odakinn,
nem kell megindokolnia semmit,
bensőmből vezérel,
galambom az égnek
ajándékozza a fészek melegét,
rólam is árulkodik
a töltött galamb receptjéért
cserébe,
hogy összevethesse az enyémmel.


LAKOMA

Rögtönözni kell,
ahogy az önmagát
ismétlő Isten.

Bárhogy is van,
úgy hordozza a
jelentését a szó,
mint házikóját a csiga,
mielőtt elfogyasztanád.


REFLEX


Apámnak a sírban
egy ideig még nőtt a körme,
mint általában a halottaknak –
ha most, három év után
le tudná nyírni,
le tudná rágni,
a levágott köröm
volna az élete,
a múltja.


A MONDANIVALÓ

Nádasdy Ádámnak

Szakadatlanul múlik
az idő.
A pár soros
verset úgy írom,
mintha csak egy
végtelen hosszú
sálat kötnék.








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Fellinger Károly


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.