Vers, próza / Versek

Boda Edit
Versek[2020. március]






OSTOR

Csattogás vadítja a sötétet,
ostorrá font hullócsillagok.
Futunk egyre, versenyt önmagunkkal,
pusztába szökött igás állatok.


VIRRAD

Éjmohaporzók a hajnali égen.
Lajtorjámat belepte a mérgező borostyán,
s az angyalok talán mind kihaltak.
Napközben ide jár a kertbe egy kígyó,
könnyezve kúszik felém, napról napra közelebb.
Néha rókák ugatnak.
Vérben fogant hársvirágok illatoznak mindenütt.


NULLFOK ALATT

Föld szigeteli el az égtől a mélységek kakofón lávanyelveit.
A szabadságot foglyul ejtik az anyag feltámadó rácsai.
Riadt tavak, jéghártyás szemgödrök mindenütt.


ESTE A FOLYÓNÁL

Egy szem csukódik most a partra,
a lombpillákon függ a fény.
Bimbózmagány, a sziget belső.

A Dunán parázs estikék.



GNÓZIS

A tükör mindkét oldalán sötétség.
Születésünk az egyik, halálunk a másik éjszaka.
E kettő azonos.


Í Í Í

így vagy úgy, de mind elégünk
így vagy úgy, de mind kialszunk
így is, úgy is


FJORD


Cellánk közös, de lélegzetünk kihátrált egymásból.
A fjord teste tapintható kék. Innen már messze látni.


KÉT SOR 2018-BÓL

Elhagytam az országot, de az ország mégis fogva tart engemet.
Szétszórtam a mindent. Most már a minden van kívül is, belül is.


CSENDÉLET GYERTYÁKKAL

Árbócaink az évek.
Karcsul a tenger,
és egyre karcsúbb lesz az ének,
partra vetődő szélcsend.
Ki él, mind csonkig éghet.





UTAZGATNI, VILLAMOSOZGATNI

A vágy, az mind elillan,
az ágy, az megmarad,
ki él, az mind elalszik,
a villamos halad,
ki él, az mind felébred:
a város fénytelen,
a villamos halad,
kanyarban döccen egyet.


GYAKORLAT

Szegre akasztom fehér ruhámat,
égre függesztem istenem,
alá teszek egy meztelen tárgyat,
világban pácolódott tükörtestemet.


2019. JÚNIUS 26.

Ajtód vagyok fából és éjszakából,
ködös tükörben üveggyöngyjáték.
A tűzfalon rigó, úgy áll ott, mintha élne.
A közel is távol. A semmi kivirágzik.



KÉTSOROSOK



GYÁR
Kövek a szememen be.
Felhők a fejem búbján ki.

META
Víz helyén víz vagyok.
Hal helyén hallgatok.

GÜL BABA TÜRBÉJÉNÉL
Ő bektási, én mevlevi,
de a rózsa megengedi.

EPI
Még nyárnak a felhők, a nap bevilágít,
még tölgyül a kész arc a balta előtt.

AUTO
Megmondhatom, hogy ki vagyok:
szövegben betű. Egy vagyok.

ANDRO
És mi van, ha a vég végtelen?
Rabságban született madaram énekel.

ARBORESCENS
Ha megindulnak a fák,
nem használ semmi fék.

PALEO
Áll a hal, nem forog már tovább.
Kőbe mártott szavakból épül a víz körülötte.

ZÖLD
És zöld levél leszek, erdő, nem szomorú –

bár az időkan szíve egyre homorúbb.



A-VÍZIÓ
Hülyének néznek. Előfordul.
Micsoda tévedés látás nélkül!


KÉPESLAP A NYÁR UDVARÁBÓL

Egy hattyú araszol a földön,
forró szél tépdesi némaságát.
Tégy engem, mint gyűlöletet a te szívedre,
oda tégy engem, ahol a látás szakadatlan.












Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Boda Edit


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.