Vers, próza / Versek

Simonfy József
Versek


éjszakák


ünnepi vacsorán
asztalokat toltam össze n
égy öt éjszakát


mélytengeri búvár
ereszkedem mélységekbe
egészen le a fenékre


hogy már mint
csalánkiütés vagy
gyomorrontás nagy


foltokban üt ki
rajtam a sötétség
éjszakák ó éjszakák


a kert


kora hajnalban bekapcsol
magától alig hallhatón
hasadozó rügyek levél
ásítás füvek nyüzsgése


aztán egyre erősödve
szinte már-már dübörögve
guggoló kökénybokrokban
madárgránátok hatalmas


tüdő a diófa a kert
ventilátora csapkodja
a levegőt repülőgép-


anyahajó föl s le szálló
madaraival bármilyen
hangos is a kert nem zavar
ház falán


hold kaparja az éjszaka
hideg falát mint skatulyába
zárt bogár varjú ül az antennán
visonganak a varjúfiókák


kandallópárkányon az óra
leszáradt minden mutatója
az ősz agyag leveleit
égeti fejjel lefele


csüng az éj lapulok gyomrában
mint lomb között madár
lelkem fenekéről merem a

lélegzetet énem dérverejtékes
s mint ház falán a repedések
tenyeremen az életvonalak



még nem



egy telefon
csörög bennem
születésem óta
számom kódolva
ki törhette fel
ördög isten
nem veszem fel
még nem



lyuk



szárított bürökből
főzöm a teám
ahányszor csak
hold nélkül
zárják rám az
éjszakát
ablakpárkányon
zoknim lyukat
fúr bele a
szomorúság
szárított bürökből
főzöm a teám




kimerít


a külvilág kimerít
magamba húzódva
töltődöm csak fel
mennyi selejt mennyi selejt
55x365 napot éltem
de hány napjára emlékszem
azokat kéne újraélnem
már csak a gyermek
van az öregben
agya leterített tükör
nem tükröz semmit
nem emlékszik
semmire







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Simonfy József


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.