Vers, próza / Verskötél. A hatodik

Egyed Emese
Verskötél. A hatodik



Való igaz, Eósz elhagyhat,
elváshat tűzzománcú boglár,
fényét vesztheti a Sarkcsillag,
csillogását a pillantásunk,


való igaz, semmi sajátunk,
semmi örök vagy maradandó…


A kútnál pihentél, halandó
szerelem korsajából ittál,
édes volt a víz, mint a csengő
megszólalása karcsú lábú
csikó születtén lombkarámban…


Öt napon át nyomodban jártam,
Folies Midi, dél árnyas útja.
A hatodik a határ verse:
hatalmas deltavidék múltán,
régi mocsáron emelt város,
vágy és szorongás keresztútja.


(Hatodik napunk perce lassú,
versek kenderkötele, verlek.)







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Egyed Emese




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.