Vers, próza / Visszhangkamra

Molnár Illés
Visszhangkamra[2020. május]



Az égbolt fedeléről visszaverődő
hang vagyok én is. Először megköt: legyen.
Majd megszólal a teremtés hullámhosszán:
a szelektív gyűjtés még várat magára.

Színkód szerint kerül a földbe a hasznos,
szinkronban párolog el, ami azonos.
Mi végre, hisz úgyis egybekerül majd mind,
tudod, visszhangkamrája az égnek a föld.

Lefelé nőnek a hegyek, és befelé
lóg rajtunk a gyümölcs. Szelektív a szüret,
de egyenlővé leszünk az erjedésben.

Jóvátételként átláthatóvá tesz majd
a diszkrét, morajló lepárlás. Lassacskán
lecsapódik a gőz az ég üvegéről.












Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Molnár Illés


A szerzőtől még

   Parabola
   Egy új rend
   Kitolási szakasz
   Vége


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.